Tényleg én vagyok a rossz, mert nem nézem el az ivászatát?

Kedves Emese!

A férjemmel 7 éve vagyunk házasok. Az első pár évben ő volt a legjobb férj, majd 2 évre különköltöztünk vidékről városba, a szüleimtől albérletbe, és lassan minden megváltozott. A férjem egy családi buli után, amit az unokatestvére tartott, ahol be is rúgott, egyre többet kezdett inni. Ma már ott tartunk, hogy napi 6 doboz sör is, és mellé több feles is elmegy. Előfordul, hogy kora reggel, munka előtt már megiszik egy sört, hétvégenként a reggeli kávé mellé elmegy egy sör és egy fél konyak is. Szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne berúgva, vagy ne menjen legalább egyszer korcsmába.

A természete is teljesen megváltozott. Régen járt templomba, most sokat káromkodik, mikor részeg, szóban agresszív velem szemben. Ha szóvá teszem, hogy megint berúgott és mondom neki, hogy milyen rossz őt így látni, hogy meg sem közelíti azt az embert, aki régen volt, hogy tönkreteszi a családunkat, akkor azt mondja, hogy én teszem tönkre, mert túl komolyan veszem az ivászatát, hogy ő attól, hogy iszik, megcsinálja, amit kell és elvégzi a munkáját, meg hogy ő nem lesz kutya, akinek azt mondják, hogy ide gyere, akkor idejön.

Kértem, könyörögtem neki, hogy változzon meg. Hetente megígéri, hogy megváltozik. Van pár nap, mikor úgy néz ki, betartja. Kevesebbet iszik, aztán minden kezdődik elölről. Segítséget szakembertől nem hajlandó kérni, mert nem hisz benne, hogy segítene. Nem szeretném elhagyni, mert van 2 gyerekünk, akik még kicsik és eddig még nem érzékelik, mi folyik körülöttünk, mert elvonul, mikor iszik és nem veszekedünk előttük. Mindennek ellenére még szeretem, mert megfogadtam, hogy egyetlen férfi lesz az életemben. Voltak jelentkezők, de visszautasítottam őket és mikor újra találkoztunk a férjemmel, úgy éreztem, ő az igazi. Nekem ő volt minden téren az első (gyerekként egy oviba és egy iskolába jártunk, legjobb barátok voltunk, míg az anyja el nem költözött vele az apjától, amikor 13 éves volt).

Nagyon rossz gyerekkora volt,

mert ivott az apja és az anyja is. 13 éves korában az anyja elhagyta az apját, (aki nem a vérszerinti apja sem neki, sem a testvérének, mert az apjának nem lehetett gyereke, ezért az anyja megcsalta őt, de apósom úgy nevelte a férjem és a testvérét, mintha saját gyerekei lennének) egy fiatalabb férfiért, aki szintén alkoholista, ráadásul erőszakos is volt. Többször megverte a férjem anyját és a férjemmel is többször verekedett, mikor még kiskorú volt, mert védte az anyját. A férjem kiskorúként vállalt mindenféle munkát, hogy legyen valahogy, mert nem volt mit egyenek vagy nem volt tető a fejük fölött.

Anyósom engem nem szeret,

ezt mindig is éreztem, már kiskorunkban is, de tavaly ősszel a férjemmel úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk vidékre apósom egészségügyi állapota miatt. Ekkor anyósom kifakadt (ő és az élettársa is abban a városban laknak, ahol mi laktunk albérletben és a férjemmel egy helyen dolgoznak), mert azt hitte, én vettem rá a férjemet, hogy költözzünk vissza. A férjem előtt hordott el mindennek, pedig nekem más férfi nem volt az életemben. Ennek ellenére a férjem nagyon kötődik az anyjához, én azóta nem is beszéltem anyósommal. A párom továbbra is tartja velük a kapcsolatot, ha elmegy hozzá egyedül vendégségbe, akkor biztos, hogy berúg és ott is alszik, mert nem képes hazajönni, annyit ivott. A legutóbbi ilyen alkalom pénteken történt, mikor anyósomnak szülinapja volt, a férjem elment felköszönteni, megígérte, hogy nem iszik és hazajön rendesen, de sajnos ez most sem történt meg, mert megint berúgott és nem jött haza.

Nagyon ideges lettem, mert úgy éreztem, hogy megint becsapott és most először, telefonon keresztül én is elmondtam a véleményem anyósomnak és az élettársának. Elhangzottak csúnya szavak, mind az én, mind az anyósomék részéről. A férjem ekkor már kidőlt és aludt, másnap megmutattam neki a beszélgetést, csúnyán veszekedett velem, hogy miért nem bírom befogni a szám és pont az anyja szülinapján kellett ezt tegyem, az anyja pártját fogta.

Megmondtam neki, ha nem tud megváltozni, akkor menjen el.

Azt mondta, hogy nem akar megváltozni, de értem megteszi, mert ha nélkülem kell éljen, megöli magát, mert nagyon szeret. Amit nem értek, hogy tényleg én vagyok a rossz, mert nem nézem el az ivászatát. Mert a férjem azt mondja, ha én nem szólnék semmit, ő nyugodtan lefeküdne aludni és nem lenne semmi baj, vagy mert annyi idő után én is elmondtam, mit gondolok anyósomékról? (Azt elismerem én is, hogy nem a szülinapján kellett volna.)

Ha annyira szeret, miért csinálja ezeket a dolgokat, miért nem teszi le az italt? Miért tudja az anyja ennyire befolyásolni mostanában? A sok szörnyűség után, amit átélt mellettük, miért nem képes megszakítani velük a kapcsolatot? Válasza, mikor megkérdeztem, miért kezdett el így inni és miért változott meg ennyire, az volt, hogy azért, mert a buli alkalmával lépést akart tartani az unokatesójával, aki rengeteg alkoholt képes meginni úgy, hogy szinte nem is látszik rajta. (A férjem a városba költözés előtt nem ivott és már egy sör is megártott neki.) Aztán pedig a stresszes munka után, jól esett neki az ital. Nem gondolta, hogy ez lesz a vége, ellazul az italtól. Mikor az anyjáéknál van, ott lazább, mert van kivel igyon és bulizzon.

Elnézést a hosszú levélért, de nagyon kétségbe vagyok esve. Nem tudom, mit tehetnék még, hogy megmentsem a házasságom? Nem szeretném elveszíteni a férjemet. Nem szeretném, hogy a gyerekeim apa nélkül nőjenek fel, de azt sem szeretném, hogy ebben a helyzetben nőjenek fel, mert idővel ők is észreveszik majd, mi folyik körülöttük.

Válaszát előre is köszönöm.

photo by Pixabay.com

Kettő rossz közül a kisebbiket

Kedves N.!

Köszönöm, hogy részletesen leírta a helyzetét, nem gond, hogy hosszú. Visszaidézem a leveléből azokat a sorokat, amire szeretnék választ adni:

“Amit nem értek, tényleg én vagyok a rossz, mert nem nézem el az ivászatát?”

Nem, szerintem Ön egyáltalán nem rossz. Az alkoholizmus egy egészségre ártalmas függőség. Az alkohol egy erős tudatmódosító szer, ami nem csak a férjére, de a környezetére is ártalmas lehet, ha ilyenkor közlekedik, vagy esetleg verekedik. Férje azért van nehéz helyzetben, mert az ivászat öröklött minta és családi szokás. Ha ezt abba kellene hagynia, az hasonló lenne ahhoz, mintha a származási családját tagadná meg. Az alkohol jó szorongásoldó, de hosszú távon negatív mellékhatásai vannak. Férje csak a pillanatnyi szorongás és stressz érzet csökkenést érzi, a másnaposságig nem jut el, mert arra alkohol megint a válasz. Hosszú távon ez nem fenntartható, romolhat az egészsége és munkaképtelenné is válhat.

“Elnézést a hosszú levélért, de nagyon kétségbe vagyok esve. Nem tudom, mit tehetnék még, hogy megmentsem a házasságom? Nem szeretném elveszíteni a férjemet. Nem szeretném, hogy a gyerekeim apa nélkül nőjenek fel, de azt sem szeretném, hogy ebben a helyzetben nőjenek fel, mert idővel ők is észreveszik majd, mi folyik körülöttük.”

Ez az a helyzet, amikor 2 rossz közül Önnek a kisebbik rosszat kell választania. Ezt kell mérlegelni, hogy elválik a férjétől és ad egy esélyt önmagának és a gyerekeinek, hogy egy nem alkoholista nevelőapát kapnak, vagy marad és megpróbálja férjét TISZTA állapotában meggyőzni arról, hogy elvonóra megy. Mivel férje egész családja alkoholproblémákkal küzd, férjének ez a normál felállás, szerintem nem gondolja, hogy az alkoholizmus rombolólag hatna rá, vagy a kapcsolatukra. Nagyon mély rossz állapotba kellene zuhannia, pl. betegség, munkahely elvesztése ahhoz, hogy le akarjon szokni. De lehet az is észhez téríti, ha az asszony elválik tőle. Nem lehet tudni, mivel csinál jót. Önmagát nézze! Képes lenne-e egyedülálló anyaként eltartani a családot, férje fizetne-e gyerektartást… stb. Ezeket gondolja végig a döntés előtt! Ha kell, vegyen igénybe jogi segítséget.

Kívánom, hogy 2 rossz közül bátran válasszon és az eszére is hallgasson, ne csak a szívére.

Minden jót,

Emese

Párkapcsolati Elakadások kezelése Online, egyéniben is. Foglalj időpontot a lenti naptárban!

Tudnivalók az online tanácsadásról

Lefoglalom az időpontot