Szeretne velem kibékülni, mert kényelmesebb lenne neki velem

Zs. levele

Jó estét kívánok! Azért fordultam önhöz, mert már nagyon elkeseredett vagyok… 7 éve vagyok a férjemmel és született egy kisfiunk is! Körülbelül a házasságunk 4 éve romlott meg teljessen, amikor megszületett a fiam, mert nem tudtam mindig az ő kedvére tenni! Próbáltam a kapcsolatunkat rendezni a kisfiunk miatt, de nem jutottunk dűlőre soha semmiben! Mindenben más a véleményünk, nem is értem, régen hogy tudtunk beszélgetni egymással! Végül odáig fajult a dolog, hogy szinte már csak lakótársak voltunk a közös lakásunkban, beszélgetni nem beszélgettünk, mindig csak a vita és a veszekedés volt köztünk! A tisztelet megszűnt köztünk és soha nem szerveztünk programokat! Azt vettem észre, hogy a család szó már csak rám és a fiamra vonatkozik, mert a férjem nem vesz részt semmiben! Mindenből kivonta magát és amikor itthon volt és nem dolgozott, pihenni szeretett volna csak és a maga dolgait csinálni, ami telefonozásból és gépezésből állt!

Nem tekintek rá már férfiként, mert ha valami probléma van, pl: pénzügyi, soha nem a férjem oldotta meg, hanem mindig az én szüleim támogattak minket anyagilag, amit persze utána az én orrom alá dörgöltek! Ez mellett, amíg én nem merek elmenni egy évben egyszer fodrászhoz, mert 5000 ft, addig ő nap, mint nap megveszi magának az energiaitalát és a reggelijét, mert jár neki! Természetesen a szex sem működött már az utóbbi időben, így nem is voltunk együtt, és mindig, minden miatt én voltam a hibás! Lusta vagyok a szemében, nem csinálok semmit, nem foglalkozok vele, nem főzök stb… Odáig fajult a dolog, hogy egy hevesebb vita közepette megütött, nem is egyszer a fiam előtt, így elzavartam a lakásból 2 hónapja!

Azóta persze ígéretek tömkelegét kapom, hogy megváltozik

és mennyire szeret engem és most jött rá, mennyit veszített! Azt tudni kell még, hogy ő jelen pillanatban az anyukájánál lakik. A konyhában aludhat a földön és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné és nem is maradhat sokáig ott… Így nekem az a gondolatom, hogy azért szeretne velem kibékülni, mert kényelmesebb lenne neki velem! Nem pedig azért, mert annyira szeret… A családom sem szeretné, hogy kibéküljek vele, mert azt mondták, hogy nem családapa és nem férj…

Egy évvel ezelőtt fél évre külön mentünk, akkor is ígérgetett, elhittem és rosszabb volt a kapcsolatunk, mint előtte! A fiamat sem szeretném lelkileg kitenni ennek, elfogadta, hogy ketten lakunk és apa jön, hetente elviszi egy napra! Azt sem tudom, hogy szeretem-e egyáltalán, vagy csak sajnálatból és mert nem hagy békén, azért békülnék-e vele ki… Most, jelen pillanatban úgy érzem, az a helyes megoldás, ha ezt abba hagyjuk és vége… de félek, hogy mivel a fiam apja és a férjem, megbánom ezt a döntésemet! A családom is befolyásol, mert nem szeretik, és azt mondták ha kibékülök a férjemmel, akkor velük lezárhatom a kapcsolatot és nem segítenek többet semmiben! Így tanácstalan vagyok, mit csináljak és megnehezíti, hogy próbálkozik nap, mint nap… Köszönöm előre is a válaszát 🙂

Válasz Zs.-nek

Kedves Zs!
Teljesen értem az elkeseredettségét. Fia apjáról kell döntést hoznia, és férjéről, akihez egykor nagyon kötődött. Úgy érzi, egyszer a visszafogadás nem segített a helyzetükön és most jól akarja csinálni.
Abból, amit írt, úgy látom, vannak muníciói az új élet kezdéshez. Van egy támogató szülői háttere és fia apjával sikerült kialakítani a láthatási kereteket. Működik egy heti 1 alkalmas “apával találkozom” rutin. A telefonozásból és a gépezésből feltételezem, amíg együtt éltek, férje nem vállalt nagyobb apai szerepet, ez a heti egy alkalom legalább rendezett keretek között zajlik és minőségi időt tölt így a fiával.
Vannak olyan esetek, amikor a gyermek szempontjából is jobb megoldás a különválás, mint a szorongató, érzelmileg biztonságot nem nyújtó családi légkör, ahol anya szenved apától.

Ha férje hajlandó párterápiára és hosszú távon tud úgy együttműködni, hogy kapcsolatukban Zs. ne áldozat legyen és férje ne csak magával törődő, akkor összeköltözve is működhet a kapcsolat. Ha nem hajlandó, mert neki az lenne a legtermészetesebb, hogy elég ígérnie és minden megy úgy, hogy őt kiszolgálják, akkor nem vagyok biztos abban, hogy érett felnőtt és nem hiszem, hogy felelősséget vállalni tudó férjről van szó.
Zs., nem ismerem a férjét ezért fogadja fenntartással, azt amit írok, de kérem, hallgasson az ösztöneire. Ön értékes nő és anya, és joga van ahhoz, hogy megbecsült és egyenrangú partner legyen, aki közösen vállal felelősséget férjével, és felnőtt partnerrel rendezi a saját életét.

Vannak olyan nárcisztikus személyek,

akik csak terápia során tudnak változni, vagy egy végtelenül türelmes partner önfeláldozó munkájával. Ők nem rossz emberek, csak gyerekkori sérelmeik miatt nem képesek együttérezni, szociális jó kapcsolatokat kialakítani. Ezért eltávolodnak a családjuktól és nincsenek barátaik. Azt hiszik, mindenre feljogosítottak, és ehhez semmit sem kell viszonzásul tenniük. Érzelmileg megtanultak erősen manipulálni, fűt-fát ígérnek, behálóznak, majd ha már a partner újra csodálja őket és nyeregben érzik magukat, újra kezdik az ingyenélést és az energia vámpírkodást. Képesek mindent megmagyarázni és mindig a másik a hibás és az egész világ hibás. Ők persze patyolattiszták és soha nem velük van a baj. Nem akarok a férjére semmiféle ilyen diagnózist ráaggatni, csak azt szeretném Zs.-val láttatni, hogy van olyan eset, amikor jobb, ha az anya kilép az áldozat szerepből, rátalál egészséges női oldalára, új partnerrel új életet kezd, a gyermekek pedig egy szükséges minimális időt töltenek vér szerinti apjukkal, aki az apa jogán tiszteletben van tartva. Ez akkor van így, ha az apa, vagy az anya kórósan nárcisztikus személyiségzavaros, mégpedig olyan, aki nem hajlandó terápiára menni.

Nem állítom, hogy férje ilyen, csak szerettem volna egy olyan esetet megmutatni, ahol véleményem szerint jobb, ha addig, míg az anya megerősödik, nem él együtt apa és anya. Különben a gyerekek érzelmi bántalmazás áldozatai lehetnek. Kérem, ezt a nézőpontot is vegye fontolóra. Olvasson nárcizmusról és vizsgálja meg, hogy férje fizikailag vagy érzelmileg bántalmazott családból származik-e.
Ez nagyon nehéz családi dinamika. Sok ilyen család van, kérem, kérjen segítséget közvetlen közelében személyesen pszichológustól, családterapeutától vagy családsegítőtől.
Figyeljen magára, az érzelmeire. Vegye magát körül támogató barátokkal, családdal, őszinte emberi kapcsolatokkal ebben a nehezebb időszakban.
Minden jót,
Emese

Úgy érzed elakadtál? Szeretnéd személyesen tanácsadás keretében megosztani velem párkapcsolati nehézségedet?

Itt tudsz időpontot egyeztetni párkapcsolati tanácsadásra

Bővebben a személyes tanácsadások menetéről itt olvashatsz

Vélemény, hozzászólás?