Ő továbbra is haza járt, kettős életet élt

É. levele

sziasztok,
két éve vagyunk együtt a párommal, én 26 évet hagytam magam mögött Ő 10 éves kapcsolatból lépett ki.2018 ban húsvétkor eltűnt , elmondása szerint összeomlott. Októberben meghalt a keresztmamám, rá két napra eltűnt 4 napra, hogy a gyerekére kell vigyáznia. Novemberben ismét eltűnt 4 napra. December 23.-án elmentem dolgozni és mire hazajöttem egy levél várt, hogy összeonlott és képtelen velem élni. Kórházba kerültem, két hónapig pszichológushoz jártam, felálltam. Idén márciusban újra előkerült, hogy szeret és elköltözött újra a családjától, ahova decemberben visszament.Albérletet bérelt.Megtaláltam a régi telefonját, amin az látszik, hogy gyakorlatilag az első évünkben Ő továbbra is haza járt, kettős életet élt. Mikor megkérdeztem, mindent tagadott, majd megmutattam a közös fotóikat, üzeneteket.. erre teljesen lezárt nem volt hajlandó beszélni róla.
Március óta ismét velem él, de a holmijait nem hozta el a közös lakásból, a gyerekeivel nem ismertetett össze, a családja nem ismer. A közös családi rendezvényeken az exe is ott van…És bár nem vagyok rá bűszke, de a megnéztem a telefonját és üzenetet találtam az extől (aki lehet nem is ex).. Rákérdeztem tagadott, pedig láttam… Azóta a telefon a kocsi csomagtartójába zárja mikor otthon van..
Kértem menjen el, de mindig azt mondja azért van velem, mert szeret.. és ha nem így lenne akkor visszament volna…
Nem tudom mit tegyek, rettegek, hogy újra kórházba kerülök…
Mindent próbálok,nem működik .. lezár és mindig úgy érzem hazudik és hazudik..
közben pedig mérem, és mindenben hozza az elvártat, füvet nyír , vásárol, kocsimat takarítja, szeretget.
DE nem tud elszakadni a családtól, a helytől, az egész korábbi életétől. Mindenki mondja , hogy emeljem fel a fejem és álljak ki magamért.
De össze vagyok zavarodva, és megvagyok ijedve és nem tudom mit tegyek.
Megköszönök minden segítséget Nektek!És szégyellem, hogy ilyen tehetetlen vagyok.
köszönöm

Válasz É.-nek

Kedves É!
Nem látlak tehetetlennek pont azért mert megtetted az első lépést. Összefoglaltad életed elakadását és írtál, segítséget kértél. Még azt is bátorsággal ki tudtad mondani, hogy szégyellem, hogy ilyen tehetetlen vagyok. 
Azt hiszem jól esik a szeretet amit kapsz a párodtól. Nagy lángolás lehetett mindkettőtök számára ez, hiszen mindketten egy tartós kapcsolatból léptetek ki valami új és izgalmas miatt.
Leveledből 2 dolog tűnik fel. A keresztmamád halálakor történt köztetek valami, vagy csak az esett nagyon rosszul, hogy a gyászban nem volt veled? A másik, hogy a gyerekeire hivatkozott. Mintha folyamatos lelkiismeretfurdalása lenne, hogy a gyerekeit otthagyta? És veled miért nem ismertette össze a gyerekeit?
Nyilván kényelmesebb neki kettős életet élni, mint azt vállalni a családja előtt, hogy beleszeretett egy nőbe és igen megcsalta a gyerekei anyját és apa elköltözik új életet kezd. És eközben belül vajon önvád dolgozik-e benne? Ha ő nem teljes hogyan tudna téged gyászban, kórházban akármiben támogatni?
Kérlek próbáljatok meg beszélni arról  – bár lehet fájdalmas is ez neked, hiszen párod exéről és a korábbi családjához való kötődéséről van szó, – hogy mit jelent párod számára a család és mit jelent neki apának lenni?
Említetted már neki, hogy szeretnéd megismerni a gyerekeit? 
Büszkén írod, hogy felálltál. Képes voltál már egyszer arra, hogy felállj. Rettegsz, hogy kórházba kerülsz? Nem tudom, hogy mit hoz neked ez a párkapcsolat, de te olyan nő vagy, aki már egyszer felállt.
Kérlek beszéljetek a pároddal! Sok erőt kívánok neked, Emese