Normális, ha elbizonytalanodom, így, hogy ő az első barátom?

Változó érzelmek

Üdvözlöm! Elbizonytalanodással, a szerelem elmúlásával kapcsolatban lenne problémám. 3 éve vagyok együtt a barátommal, 16 éves korom óta, ő az első barátom. 3 hete szakított velem arra hivatkozva, hogy nem illünk össze, nem tud boldoggá tenni, nem szeretné “elvenni” a helyet más fiú elől, aki boldogabbá tudna tenni engem. Azt is mondta, hogy kevésbé érzi a szerelmet irántam. A szakítást követően, az ő kérésére, nem beszéltünk egy hétig. Azon a héten abban reménykedtem, hogy ez nem végleges, hogy közöttünk még lehet valami. Úgy éreztem, szeretem őt és szerelmes is vagyok belé, de közben egy önfejlesztő “tréningnek” is tekintettem ezt a kis időszakot, elgondolkodtam kicsit azokon, amiket mondott. Mikor “lejárt” az egy hét, újra találkoztunk és azt mondta, hogy hiányoztam neki és hogy tudja, hogy maga számára nem találna nálam jobb lányt, szeret és szerelmes is belém, szeretne olyan ember lenni, aki boldoggá tesz engem. Én részben örültem annak, hogy nem mondott le a kapcsolatról és hogy szeret még engem barátnőként is, másrészt nagyon összezavart, mert még magát a szakítást sem dolgoztam fel. Úgy beszéltük meg, hogy folytatjuk a kapcsolatot, mert ő is és én is szerettem volna. Bennem a kezdeti napokban voltak még nehézségek a szakítás miatt, aztán én is meséltem neki olyat, amivel megbántottam: egyszer, mikor intim pillanatainkban voltunk egy másik fiú ismerősöm jutott eszembe, de csak egy pillanatra. Akkor sem és most sem értem a helyzetet, mert nem érzek az ismerősöm iránt vonzalmat. Ezeken a problémákon úgymond túllendűltünk a barátommal, keveset találkoztunk is, jól éreztük magunkat együtt. Aztán egyik nap, mikor itt volt nálam, úgy keltem fel, hogy elbizonytalanodtam a kapcsolatunkat illetően.

Úgy éreztem, hogy elmúlt a szerelem

Illetve nem tudom pontosan megmondani, mert teljesen össze vagyok zavarodva érzelmileg. Szeretném, hogy működjön közöttünk a dolog, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ez a jó nekünk. Elbizonytalanodtam, hogy tényleg őt szeretem-e vagy csak azt, ahogyan bánik velem. Meg azzal kapcsolatban is, hogy tényleg szeretetből, szerelemből vagy csak ragaszkodásból, megszokásból esetleg azért, hogy ne törjem össze a szívét, szeretnék vele maradni. Normális, ha elbizonytalanodom, így, hogy ő az első barátom? Korábban is voltak problémáink, volt már olyan, hogy korábban elbizonytalanodtam a kapcsolatunkat illetően és azon gondolkodtam, hogy jó helyen vagyunk-e egymás mellett, de ezen sikerült túllendülnöm és utána jobb lett. De most nem tudom, mitévő legyek, reménykedem benne, hogy valahogy fel lehet éleszteni a szerelmet.

photo by pixabay

Az átalakuló szerelem

Igen, teljesen normális az elbizonytalanodásod. Az is, hogy ez többször megtörtént. Én még a Mézga családon nőttem fel és ott az anyuka Paula annyiszor felhánytorgatja a férjének, hogy “Ha én a Hufnágel Pistihez mentem volna!”. Ő a rajzfilmben állandóan, és őszintén szólva én is sokszor, és mi nők és férfiak is mind időnként elbizonytalanodunk: “Talán nem a hozzánk legjobban illő társat választottuk?” Az első nagy elbizonytalanodás jellemzően a szerelemhormonok csökkenésével, kb. 1,5-3 évnél jelentkeznek. Pont ebben vagytok most benne 3 év után.

2-3 év után agyunk visszaáll a normál kerékvágásba, ami azt jelenti nem termelődik már a szervezetünkben annyi szerelemhormon mint kapcsolatunk legelején. Így a nagy extázis, a szerelem szikrája alábbhagy, és egy másfajta érzelem, jó esetben szerető kötődés jelenik meg kevesebb lángoló tűzzel. Egy szövetséges, baráti, testi összefonódást is magába foglaló erős kapcsolat ez, ahol a testiség, a szexualitás is jelen van. A szerelem átalakul és ezért vannak, akik kapcsolatról kapcsolatra hajszolják azt a bizonyos szerelem elején jelen lévő érzést. Ha ezt már nem találják, azt mondják már nem vagyok szerelmes és továbbállnak. Ők csak a szerelemre fókuszálnak, az érzésre, de arra nem, hogy a szakítással mit vagy kit veszítenek. De vannak olyanok is, akik tudják, hogy a szerelem átalakul és ezért akkor is maradnak a párjukkal, ha már a szikrát nem érzik, de mégis valami meghitt kötődést, intim hangulatot éreznek, és fontos nekik a másik, a társuk. Azt hiszem most ezzel a döntésetekkel, hogy együtt maradtatok a szakítás ellenére ti is olyanok vagytok, akik értékelitek egymás társaságát. Nem csak egy érzést hajszoltok, hanem értékelitek az egymással töltött időt, a másik szeretetét, jelenlétét, barátságát. Csak hogy ez a ti korotokban nagyon ritka, legalább is ez az én tapasztalatom. A saját 20 -as éveimre is visszagondoltam. Engem lenyűgöz, hogy önfejlesztő tréningnek nevezed az egy hetes szakítás utáni különlétet és 1 hét után közösen úgy döntötök, hogy újra megpróbáljátok együtt. Az nyűgöz le, hogy ilyen fiatalon ilyen mentális tudatosságot élsz át és nem “csak” ösztönből cselekszel. Mert az ösztönös válasz a szakítás, a tudatos válasz pedig a kapcsolatépítés. Ebben a kapcsolatépítésben szeretnék neked/nektek segíteni. Ajánlanám Pál Feri: Ami igazán számít c. könyvét, amiben arról is ír, hogy a szenvedélyt milyen tevékenységekkel tudjuk fenntartani a kapcsolatban.

Ebben az emailben még küldök egy linket egy korábbi cikkemből. Ebben írom le a szerelem 3 fázisát.

Ahhoz gratulálni szeretnék, hogy a rózsaszín szemüveg fázisból tovább léptetek a bizalmi fázisba. Kapcsolatotok fennmaradt.

Minden jót,

Emese

Párkapcsolati Elakadások kezelése Online, egyéniben is! Foglalj időpontot a lenti naptárban.

Tudnivalók az online tanácsadásról

Lefoglalom az időpontot