Nem tudok továbblépni, nem megy

Kedves Tanácsadó!

Nem is tudom, hol kezdjem… Megpróbálom nagyon röviden leírni a történetet. Idén nyáron, július közepén a barátnőimmel elmentem nyaralni Siófokra. Indulás előtt egy hónappal álmodoztam arról, hogy esetleg ott majd találkozni fogok a nagy Ő-vel, aki majd megért és egyhullámhosszon leszünk. Azt hiszem, ez meg is történt…

Utolsó előtti estén, elmentünk egy szórakozóhelyre a barátnőkkel és ott megismerkedtünk egy csapat fiúval. Nagyon rendesek és viccesek voltak, ezért megbeszéltük velük, hogy másnap ugyanúgy összefutunk velük ugyanott. Instagram neveket cseréltünk, másnap vissza is követtek minket. A találkozás estéjén az egyikük, B., írt egy üzenetet nekem, hogy nincs-e kedvünk elmenni a szállásukra alapozni. Először is nagyon meglepődtem, hogy miért pont nekem írt, amikor előző este még barátnőmmel akart szimpatizálni. (Aztán rájöttem, hogy a haverjával valószínűleg megbeszélték, hogy ki kié legyen.) Az üzenetre reagáltam, és nem mentünk el hozzájuk, mert még nem éreztük biztonságosnak.

Elkészülődtünk és bementünk a szállásról a városközpontba a szokásos szórakozóhelyre. Ők már ott voltak, és B. egy narancssárga virágfüzérrel várt és a nyakamba akasztotta. 🙂 Valahogy elkezdtünk táncolni, aztán kis idő múlva csókolózni. Azt hittem, hogy ez ennyi volt, de nem…

Velem volt egész éjszaka és vigyázott rám.

Biztonságban éreztem magamat mellette. Soha nem bíznék meg egy idegenben, de ő teljesen más volt. A szórakozóhelynek volt egy földszinti része, teli asztalokkal. Oda leültünk ketten, és kb. 3 órát beszélgettünk. Mindenről, tényleg mindenről. Alig akartam elhinni, mert eszembe jutott, hogy mit is kívántam a nyaralás előtt. Bevonzottam ezt az egészet? Vagy ez csak véletlen?

Kezdett hajnalodni, a barátnőimet megkerestem, és megbeszéltük, hogy mikor induljunk vissza a szállásunkra. Valamiért annyira úgy éreztem, hogy nem akarom otthagyni B.-t, és vele akartam maradni addig, ameddig még lehet. Ezért visszakísért a szállásra. Útközben is végig beszélgettünk. A szállásunkhoz majdnem végig a Balatonpart mentén sétáltunk. Már majdnem pirkadt, amikor odaértünk a szálláshoz. Felhívtam a barátnőmet, hogy engedjen be, mert nála volt a kulcs. Aztán megöleltem B.-t, aki eltolt magától és kaptam búcsú csókot. Nem számítottam rá. 🙂 Amíg vártam barátnőmet a kapuban, végignéztem, ahogy elsétál, és akkor láttam utoljára. Tudtam, hogy valószínűleg akkor látom utoljára. Nyaralás után még tartottuk a kapcsolatot egy hónapig, folyamatosan rágódtam ezen az egész estén,

nem tudtam kiverni a fejemből.

2x is hívott minket házibuliba, de nem engedték el a baratnőimet a 200 km távolság miatt, egyedül pedig nem akartam menni.

Augusztusban mentem a családommal egy napra kirándulni a környékre, ahol él. Keresztülmentünk konkrétan azon a városon, ahol lakik. Írtam is neki, hogy hol vagyunk, de nem tudtunk összehozni egy találkozót sem, mert dolgozott. Mintha a sors nem engedte volna, hogy megint találkozzunk. Ő mindig hangoztatta, hogy milyen ritka az ilyen véletlen találkozás, és lánnyal sosem érzett még ekkora összhangot. Azon az estén is mondta, hogy hiába jövünk ki ennyire jól, ha az ország másik felén lakom. Folyamatosan azon idegesítettem magamat, hogy egy olyan dolog miatt nem jön össze, amit nem tudok irányítani. Nem lehet megismerni egymást normálisan. Két és fél órát ingázni képtelenség vidékről Pestig. Szépen lassan kezdett elengedni, már alig beszéltünk… Novemberben felköszöntöttem a szülinapján, és azonnal válaszolt.

Azóta sem beszéltünk, de tudom, hogyha ráírnék, akkor csak illedelmességből írna vissza. A siófoki nyaralás óta eltelt majdnem fél év, és azóta sem találtam hozzá hasonlót. Abban bízom, hogy a gimi után lehet esélyünk, mert Pesten szeretnék továbbtanulni. Az is lehet, hogy a jövő évi siófoki nyaraláson találkozunk megint, mert tervben van a nyári munka. Ki tudja? Nagyon sok ismerősöm szerint valószínűleg ő lehetett a NAGY Ő, mivel idegenek általában nem mindig jönnek ki ilyen jól egymással, ráadásul a környezet is filmbe illő volt. Tudomásom szerint nincs senkije, pedig most kezdte az egyetemet, általában ott szoktak a legtöbben ismerkedni. Lehet, hogy azóta sem találkozott olyan lánnyal, akivel úgy tudott beszélgetni, mint velem. Siófok után írta, hogy egyikünknek sem tenne jót egy távkapcsolat hosszútávon, de nagyon idegesíti, mert milyen jól meglennénk együtt.

Nem tudok tovább lépni, nem megy. Mások szerint meg kell tartanom egy opciónak, mert később bármi lehet belőle. Fiatalok vagyunk, előttünk van az élet. Nem szabad csak ebbe az egy emberbe kapaszkodnom… Mit tegyek?

Előre is köszönöm szépen a választ, már az is sokat segített, hogy leírtam. :))

pár fogja egymás kezét
Photos by Pixabay/Pexels

Bármi lehet

Kedves P!

Nagyon jó volt olvasni a történetedet. Felfigyeltem arra a részre, hogy a barátnőiddel közösen döntöttetek úgy, hogy nem a szálláson, hanem a szórakozóhelyen találkoztok, mert ezt éreztétek biztonságosnak. Ez fiatal nőknél szerintem érett, felelősségteljes döntés.

Igen, ez egy sorsszerű találkozásnak tűnik és lehet lesz még folytatás, ha azt mindketten szeretnétek, de valóban nem egyszerű. Sok áldozatot követel egy távkapcsolat. Ki tudja, mit hoz a jövő… Figyeld a szíved hangjait, hallgass az álmaidra és közben olyan biztonságra törekvően is mérlegelj kérlek, mint ahogy tetted a nyáron. Nekünk, nőknek a teherbeesés felelős döntés, ezért mindenképpen használjatok fogamzásgátlót, ha majd az intimitást szorosabbra fűznétek.

Én bármit el tudok képzelni, azt is, hogy újra találkoztok és folytatjátok a kapcsolatot, és azt is, hogy megismerkedsz egy másik komoly sráccal, aki iránt nem pont ugyanezt, de valami hasonlót érzel majd.

Vigyázz magadra!

Szeretettel, Emese

Lefoglalom az időpontot