Nem kell semmi egyéb, csak néha mondja, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki, de még ez sem történik meg

Lassan másfél éve vagyok együtt a barátommal. Még ő is otthon lakik, meg én is, én tanulok még, mellette diákmelózom, ő pedig dolgozik. 8 év van köztünk, nem egy kis korkülönbség, de minket egyáltalán nem zavar, teljesen jól megértettünk a másikat… eddig. Hatalmas nagy szerelemnek indult az egész, tiszta rózsaszín köd, meg hasonlók és folyamatosan éreztettük is a másikkal, hogy ez tényleg egy olyan kapcsolat, ami egy életre szól, és akármi van, azt megoldjuk. Aztán jöttek a barátom családi problémái, több lett a teher a vállán, mindig máshol jártak a gondolatai, ami persze tök érthető, próbáltam neki teret hagyni, de nekem meg mindemellett szükségem volt/van arra, hogy azért legalább ebben az időszakban is, de egy picit legyen figyelve rám, vagy legalábbis ne legyek elfejetve. Az utóbbi időben mindig én hívom, én írok neki, ha van egy kis ideje, akkor vagy elmegy szórakozni a barátaival, vagy inkább otthon ül, de nem velem van. Aztán volt egy beszélgetés, amikor mondta, hogy ő nagyon szeret, meg nagyon reméli, hogy vége lesz ennek az időszaknak egyszer, de jelenleg nem tud úgy szeretni, mint 1 évvel ezelőtt, nem szerelmes. Ettől független elveszíteni sem akar. Én meg nagyon próbálok neki időt hagyni, hogy legyen egyedül, meg ahol tudok, igyekszem segíteni, csak sajnos ez egy olyan dolog, amit egyedül kell megoldania. És kicsit rosszul esik, hogy én itt vagyok, támogatom, amiben lehet, de ő abban az időben is, mikor nincs semmi dolga, inkább vagy a haverjaival van, vagy otthon van, vagy akármi mást csinál, de nem velem. És mostanában, mivel én sulizom, meg tanulok is mellette, kimerültebb vagyok, mint ő, kevesebb az időm is, mégis igyekszem minden energiámmal ott lenni mellette, de ez olyan, mintha nem lenne viszonozva. És már nem tudom, meddig bírom ezt. Borzasztó érzés úgy lefeküdni aludni, hogy nem tudom, meddig tart ez még… de én mindezek mellett pedig tényleg vele szerettem volna/vele szeretném leélni az életemet. Nem kell semmi egyéb, csak néha mondja, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki, vagy mondjuk évfordulóra vegyen egy csokit. De még ez sem történik meg. Tanácstalan vagyok, hogy mit tudnék tenni.

Köszönöm!

photos by Pixabay/Pexels

Beszéljen az érzéseiről, vágyairól párjának

Kedves L.!

Olvasom, hogy tanácstalan. Azt gondolom, emellett magányosnak is érzi magát a kapcsolatában, és már nem kap annyi törődést, figyelmességet, mint korábban.

Ezt mondta-e ennyire konkrétan a párjának, ahogy írja: “Nem kell semmi egyéb, csak néha mondja, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki, vagy mondjuk évfordulóra vegyen egy csokit.”?

És ha ezt így mondta már, vajon a párja csak a családi problémákra hivatkozott? Esetleg ettől továbbment és azt is mondta, sajnálom, vagy hogy megpróbálom sűrűbben kifejezni, hogy szeretlek?

Megértem, hogy úgy érzi, nem tudja, meddig bírja így a kapcsolatot, ha ennyire el van hanyagolva. A párja vajon tisztában van-e azzal, hogy 1-2 év után vége a rózsaszín ködnek? 1-2 év után jön egy szakasz, amit igaz, nem szerelemnek hívnak, de attól még ugyanolyan jó lehet. Ez egy bizalmi, intim, érett szakasz, ami tele lehet szeretettel, ha mindkét fél táplálja. Beszéljen a vágyairól a párjának, és hallgassa meg párja szükségleteit is! Bízom benne, hogy még nem adják fel, és hogy működhet, ha tudatosan is odafigyelnek egymásra.

Emese

Párkapcsolati Elakadások kezelése Online, egyéniben is. Foglalj időpontot a lenti naptárban!

Tudnivalók az online tanácsadásról

Lefoglalom az időpontot