Nem érzem magam késznek, hogy meghozzak egy ilyen döntést

Barátnőmmel kicsit több, mint 1,5 éve vagyunk együtt, ő 20, én 19 éves vagyok. Távkapcsolatban élünk, mivel külföldön tanul és ez az utóbbi időben különösen nehéz a határlezárások miatt. De idén szeptembertől együtt lehettünk volna, mert engem is felvettek ugyanarra az egyetemre.

A napokban azonban váratlanul felhozta a házasság témáját, mondván, hogy így rögtön együtt lehetnénk, hiszen ott élők házastársait átengedik a határon. Én azonban nem egyeztem bele. Azt mondtam, hogy szerintem ez túl korai, még várni szeretnék. Ezt ő úgy értette, hogy nem is igazán szeretem, és tulajdonképpen valaki másra várok. De ez így nem igaz. Én biztos vagyok benne, hogy őt tényleg szeretem, és eddig szinte mindig boldoguk voltunk együtt. Nem is zárkózom el teljesen a házasság gondolatától, könnyen el tudom képzelni, hogy vele élem le az életem, mert tényleg nagyon szeretem. De ugyanakkor azt is tudom, hogy mi is, meg a kapcsolatunk is nagyon fiatal, még soha nem is éltünk együtt hosszú távon. Egyszerűen nem érzem magam késznek, hogy meghozzak egy ilyen döntést.

Én megpróbáltam mindezt elmagyarázni neki, megbeszélni. De egyrészt nagyon szerencsétlen vagyok, mikor érzelmekről kell beszélni, egyszerűen teljesen le tudok blokkolni ilyenkor. Ő pedig ennek a szöges ellentéte: mindent kimond, amit gondol, akkor is, ha ez nekem sértő. Ezzel igazából nincs is akkora problémám, néha jó is, hogy legalább mindig pontosan tudom, hogy mit gondol, és egyébként is csak ritkán veszünk össze apróbb dolgokon. De ez most egy nagyon nehéz beszélgetés volt.

Nagyon megsértette, hogy nemet mondtam,

és én ezért borzasztóan érzem magam. Azt mondta, hogy szerinte, ha igazán szeretném, az érvek, amiket felhoztam, nem számítanának nekem és egyből igent mondtam volna. Szerintem ez nem fair és nem igaz, hogy nem szeretném eléggé. Egy ponton odáig fajult a vita, hogy azt mondta, nem tud így tovább együtt lenni velem. De én tényleg nem akarom elveszíteni, annyi tervünk volt közösen, annyira jól éreztem magam vele. Be kell vallanom, szinte könyörögtem, hogy ne szakítsunk emiatt, nagyon kétségbe voltam esve. Végül is másnap, miután higgadtabban elismételtem az érveimet, azt mondta, hogy tartsunk egy hét szünetet és én végül beleegyeztem.

De mindeközben óriási kétségeim vannak. Helyesen tettem-e, amit tettem? Tényleg lehet az, hogy valóban nagyon szeretem, de még nem szeretnék oltár elé menni? És fogunk-e tudni ezután boldogan együtt élni?

Válaszát előre is köszönöm!

férfi eljegyszési gyűrűt tart a háta mögött
photo by Pexels

A konfliktusok építő ereje

Kedves Levélíró!

Én szerintem a legjobban tették, amit tettek, hogy őszintén képviselték önmagukat egy ilyen fontos döntésben, mint a házasság. Igaz az is, hogy ha szeretek valakit, nem kapkodom el a döntést, mert nem ismertem még meg a másikat lakva sem. Nem tudhatom, hogy együtt lakva is tetszeni fog-e az együttműködésünk. Minél több helyzetben megismerik egymást a házasság előtt, annál biztosabb döntést tudnak hozni. Persze, párodat is megértem, akinek valószínűbb, nagyobb a kockázatvállalási hajlama, mint neked. Ebben egyszerűen csak mások vagytok. Máshogyan hoztok döntést. Lehet, egyikőtök abban gondolkodik, hogy jelenleg minden jó, a másik bizonytalan, mert látott már rossz házasságokat és ha lehet, elkerülné a kevésbé körültekintő döntést. Ez nem a másikkal kapcsolatos bizonytalanság, hanem a személyiségbeli különbségek. Máshogyan döntötök, ebben máshogyan gondolkodtok. Szerintem jó lenne beszélgetnetek a házasság intézményéről. Szeretnétek-e gyerekeket közösen? Mikor? Hol? Hol szeretnétek élni? Ezen kérdések átgondolása szerintem a tudatos élet. 

Egyeztessetek! Ez az első nagy konfliktushelyzetetek? Tekintsetek kíváncsisággal a jövőbe, vajon mi lehet a másik érzései, gondolatai mögött? A konfliktus mindig az identitásunkért, önmagunkért folytatott küzdelem. Hol vagytok ti? Mi a fontos nektek a házasságban? Ezt beszéljétek meg! Kérdezed, hogy fogtok-e majd tudni ezután boldogan élni?

Igen. A konfliktusok nélkülözhetetlenek a kapcsolatban, mert lehetetlen, hogy folyamatosan azonos akarata legyen két különböző embernek. Az építő jellegű konfliktuskezelés gyakorolható. A konfliktus áldás, a kapcsolat több lesz általa, szerintem félni csak attól kell, ha ezek veszekedésbe mérgesednek és a veszekedést nem tudjuk rendezni, nem tudunk újra hidat találni egymáshoz. Ha viszont van szándékunk arra, hogy újra, meg újra keressük egymással a kapcsolatot, a konfliktus építeni fogja a kapcsolatot és boldogulásunk, kiteljesedésünk feltétele lesz.

Szép napot,

Emese

Lefoglalom az időpontot