Nem érzem annyira, hogy szeretném, viszont a volt barátommal el tudom képzelni a dolgokat

Az én ,,problémám” picit bonyolultabb. Volt párommal nem volt mindig minden rózsás, de iparkodtunk. Neki ugyanis játék problémái voltak. Adósságot is felhalmozott a banknál, de törleszti rendesen. S ebből fakadt a probléma, mert az utolsó hónapokban eléggé visszaesett, nem tudta kezelni a dolgokat, így ideges volt, kapcsolatunk is így megromlott, a szexuális élet duplán. Pedig gyereken dolgoztunk… bár havi egy szeretkezés nem mondható annak. Tavaly májusban szakított velem, hirtelen, olyan indokkal, hogy nem akar magával húzni, ő nem kapcsolatba való. Nagyon fájt, összetörte a szívemet. Utána kezdődött a piszkálódás az ő részéről pletykák terén, mert míg együtt voltunk, hallott ezt-azt.

Tartottam vele a kapcsolatot, mivel nekem is tartozott, de közben próbáltam elfelejteni őt, de nem ment. Kiderült mindez után, hogy terhes voltam, s elvetéltem, amit közöltem is vele. Közben cégen belül elmentem más városba dolgozni, kisegíteni, ott találkoztam egy férfival, akivel közben összejöttünk, kb 2 hónapra a szakításom után. E közben a volt barátom megadta az adósságát, s elkezdett velem szépen kommunikálni. Megbánta, amit tett, a szakítást, ahogy beszélt velem, s újra szeretné kezdeni. Ez már lassan 9 hónapja. Én persze még mindig együtt vagyok a párommal.

De itt is problémáink vannak egy jó ideje.

Mondtam, mi zavar, a ritka találkozások, heti egyszeri alkalom, vagy hétvégén eljön, de vasárnap reggel megy is haza a szüleihez ebédre. Vagy ha a terveimet mesélem neki, néha úgy érzem, mintha lebeszélni akarna róluk, vagy tipikus tetkó, piercing ötletek (nem extravagánsak), pl. csak egy orrpiercing és már ki is parodizál. Vagy az anyagi dolgok, hogy minden drága, ezt nem lehet, marad a régi… csütörtök estétől vasárnap délutánig nem tudok róla semmit. Nem jelentkezik, nem ír. Állítólag szüleinél van, vadászik stb. Vasárnap délután pedig felhív. Hétközben is addig, míg nem szóltam rá, addig sem jó éjt, sem jó reggelt nem kívánt, ritkán írt. Eljött az este 6 óra, tipikusan egy óra videohívás, ennyi. Elmondtam, mi zavar, javult valamelyest a helyzet, de nem tudunk annyit találkozni.

S nem érzem annyira, hogy szeretném vagy hiányozna. Viszont a volt barátommal még mindig el tudom képzelni a dolgokat. Sok mindent tett ezalatt a 9 hónap alatt. Bizonyított, hogy komolyan gondolja velem. Letiltatta magát a játékról, igyekszik. Szeretne többet velem lenni. A jelenlegi párom is, de néha elhárítom már, mert nincs hangulatom hozzá. Tudom, hogy tisztázni kéne, mert 2 vasat egy tűzben nem lehet tartani. Félek, hogy egyedül maradok. Volt barátommal el tudom még mindig képzelni, bár félek, mi van, ha csak anyagi forrás lennék. A jelenlegi párom sem szeretném megbántani. S nem tudom, mitévő legyek. Válaszát előre is köszönöm.

kérdőjel fekete táblára rajzolva
photo by Pexels

Legalább annyira szívből, mint észből cselekedni

Kedves Sz.!

Először is elnézést kérek a késői válaszért, de talán jobb későn, mint soha.

Idézek az üzenetből: “Tudom, hogy tisztázni kéne, mert 2 vasat egy tűzben nem lehet tartani.”

Egyetértek. Nem csak a volt és jelenlegi barátod miatt, de önmagad miatt is, mert ez érzelmi stressz, ami hosszú távon nem fenntartható, felemészt. Vajon miért ilyen nehéz a döntés? Félsz, hogy exed újra visszacsúszik a játékszenvedélybe? Kérlek, légy óvatos! 9 hónap valóban hosszú idő, de talán jobb lassítani, hiszen a jétékszenvedélybe való belecsúszásnak oka volt. Az ok már eltűnt?

“A jelenlegi párom sem szeretném megbántani.” És magadat bántanád-e azzal, ha csak ezért maradsz jelenlegi pároddal? Mi a helyzet veled? “Félek, hogy egyedül maradok.” Mi a helyzet a barátokkal és a családdal? Nyújtanak-e ők támogató környezetet?

Jó pár kérdést tettem fel. Azt kérem, hogy gondold végig a saját válaszaidat, és cselekedj legalább annyira szívből, mint észből. A szív színtiszta élet, de az ész sokszor életet ment. Az élethez, azt hiszem, mindkettőre szükség van.

Minden jót és vigyázz magadra!

Emese

Lefoglalom az időpontot