Ki lehet-e gyógyulni a társfüggőségből?

Üdvözlöm. Lassan 2 éve kapcsolatban vagyok egynálam 6 évvel fiatalabb pasival.
Azt már most az elején mondom,hogy én tiszta szívemből szeretem amióta ismerem pedig azóta nagyon sok mindenen túl vagyunk már. A párom szerelme viszont tudom,hogy soha nem volt őszinte és biztos vagyok benne a mai napig is,hogy csak szexre használ bár ő tagadja ezt. Az a baj,hogy már ismerjük egymást ő is tudja az én rossz tulajdonságaimat meg én is tudom az övét. Igazából soha nem illettünk össze szinte semmiben sem értünk egyet ő másképp gondolkodik az életről mint én! Nagyon sok ellentét van kettőnk között és ezt nagyon jól tudjuk mind a ketten. Már nagyon sokszor szakítottunk de a végén mindig kibékültünk! Volt mikor én könyörögtem neki,hogy ne hagyjon el megalázkodtam előtte. Pedig ő már sokszor mondta,hogy ne erőltessük nekünk ez nem megy stb. De én nem tudtam őt elengedni és azóta is csak erőltetjük a kapcsolatunkat. Vannak időszakok amikor jól elvagyunk az igaz és olyankor úgy érzem,hogy szeret engem máskor meg az ellentétét mutatja. Nem tudok rajta kiigazodni a mai napig sem. Nagyon rafinált egy pasi azt viszont tudom. Már sokat tűrtem én neki amióta vele vagyok azt elmondani nem lehet de mégsem tudom elhagyni. Vannak olyan szokásai amiket egyszerűen nem bírok elviselni az egyik ilyen a cigaretta a párom sajnos dohányzik én viszont nem és ez már a kapcsolatunk kezdete óta vita téma nálunk. Nagyon sokat veszekedek vele a cigi miatt hogy tegye le de ő képtelen rá. Sajnos amikor megismertem akkor is dohányzott de viszont megígérte nekem a kapcsolatunk elején,hogy leteszi a cigit és én hülye bedőltem neki pedig nem kellett volna. Utólag rájöttem,hogy miért ígérte meg azért,hogy megkapjon engem. Azóta is csak veszekedek vele a cigi miatt de hiába mert neki eszébe sincs letenni!
Aztán ott van a másik ilyen rossz szokása a sörözés. Sajnos nem is egy olyan alkalom volt már amikor éjjel jött haza ittas állapotban akkor még albérletben laktunk!
Én otthon vártam ő meg csak gondolt egyet és nem jött haza munka után elment inni de nagyon sok ilyen eset volt. Annyi mindent tudnék mesélni de nagyon hosszú lenne! A lényege az egésznek az,hogy a pasim régen is szerette az alkoholt amíg nem ismert és ugyan úgy a cigit is. Akkor változott meg egy kicsit amikor megismert engem amúgy meg egy alkoholista volt. Mostanában szerencsére nem iszik de véglegesen az alkoholról se tud lemondai úgy ahogy a cigiről sem. A másik ilyen rossz szokása a pénz költés egyszerűen nem tudja beosztani a pénzét a fizetését 3 nap alatt elherdálja. Meg még sorolhatnám a rossz dolgait amiket én elviselek nap mint nap csak azért mert szeretem. Én olyan vagyok ha valami nem tetszik akkor azt a szemébe megmondom és akkor még ő van megsértődve rám és azt mondja,hogy hisztizek. Számára minden hiszti amit én csinálok. Itt van egy példa most szombaton este csúnyán összevesztünk megint egy fénykép miatt. Azért mert nekem nem tetszett a dolog és ezt a barátom tudtára adtam. Azt vettem észre,hogy egyedül sokkal jobban szeret fotózkodni mint pl velem. Valahogy másképp néz a kamerába mint amikor velem van. A barátom mindene a magasság mivel ő tetőn dolgozik. És valahogy akkor szeret képeket készíteni mikor dolgozik és büszkén mutatja a közösségi oldalon. Nekem ez esett rosszul,hogy alig csinálta meg a képet már azonnal rakta is fel a facebookra büszke a munkájára hogy ő mit dolgozik és még fölé is írta a képhez,hogy nagyszerűen érzi magát. Bezzeg mikor velem csinál képet akkor nem ír fölé ilyeneket,hogy mennyire boldog. Aztán nekem ezek a dolgok esnek rosszul és ez miatt vannak a viták. Azt mondja,hogy egy kép miatt minek kell hisztizni. Számára persze ez csak egy kép de nekem sokkal többet jelent. Mindig mikor kérdőre vonom valami miatt akkor idegbeteg lesz. Felkapja a vizet és durván beszél velem felemeli a kezét olyan sokszor mintha meg akarna ütni teljesen kikel magából! Amikor veszekedünk akkor lehet észrevenni igazán,hogy nem szeret engem. Mert ha szeretne akkor nem fájna neki az igazság nem lenne agresszív és durva de ő sajnos az. Szerencsére még soha nem emelt rám kezet de már nagyon közel állt hozzá. Az a baja neki,hogy én mindenért szólok és nem bírja elviselni az igazságot. Nagyon sokszor volt rá példa,hogy csúnyán összevesztünk valami miatt de mindig nekem volt igazam. Egyszerűen nem tud megváltozni ez a pasi vagyis jobban mondva megkomolyodni.
Ott van még egy nagy ellentét kettőnk között az pedig a gyerekvállalás. Ő nagyon szeretne gyereket én viszont nem és ezt nagyon jól tudta ő is kezdettől fogva. Sajnos történt egy kis baleset 10 hónappal ezelőtt abortuszra kellett mennem és mindez a párom miatt mert ő addig ügyeskedett amíg felcsinált engem. De ebben tudom,hogy én is hibás voltam védekeznem kellett volna de sajnos akkor még nem szedtem gyógyszert és különben is álmomban sem hittem volna,hogy teherbe esek majd hiszen milyen sokára jött össze így is. Amikor megtudtam,hogy terhes vagyok azon nyomban intézkedtem és szerencsére időben voltam . A barátom akkor nagyon gyűlölt engem mondanom se kell,hogy nem tetszett neki hogy elvetetettem a gyerekét. Minden voltam a szemébe csak jó ember nem. Akkor sem értett meg engem azt mondta gyilkos vagyok megöltem az élete értelmét. Ő csak a gyereket sajnálta engem nem! Még csak be se jött hozzám látogatni a kórházba sőt még azt mondta gúnyosan,hogy neked nem lesz semmi bajod a gyerek hal meg te életben maradsz! Na akkor kellett volna nekem ott maradnom a műtő asztalon!! Én bevallom az igazat nem akartam ezt a gyereket minden porcikám tiltakozott ellene és nem tagadom nagyon megijedtem. Alig vártam,hogy kivegyék belőlem egyszerűen utáltam,hogy bennem van! És bár tudom szégyen de a mai napig se bántam meg,hogy elvetettem. Ez volt a legjobb megoldás mindenki azt mondta!
Én nem tudnék szülni egy olyan pasinak gyereket aki komolytalan, elherdálja a pénzt, cigizik, iszik. Azt már nem!
Nem akartam,hogy a gyerekem is olyan sorsa jusson amilyen nekem volt. Mert sajnos én is rossz körülmények között nevelkedtem erről is hosszan tudnék mesélni!! A gyerek az egy nagy felelősség sok gonddal jár meg hát a költségekről ne is beszéljünk. Nekem erre nincs szükségem. Én azt mondom,hogy jobb gyerek nélkül de a párom sajnos nem így látja ezt a dolgot mert neki mindenáron kéne egy gyerek! Ja meg hát ugye a másik,hogy albérletbe felelőtlenség lett volna gyereket szülni! Mert akkor még ott laktunk. Most fél éve költözött hozzám a barátom mert nekem van egy saját házam vagyis jobban mondva házunk amit örököltünk a bátyámmal és a nővéremmel. Ez az én házam nem albérlet és azért ez sem mindegy!
A barátom nem érzi jól magát nálunk ezt is tudom nagyon jól mert itt nem csinálhatja azt amit akar és ezt nagyon jól tudja ő is. Mondjuk amióta itt lakik azóta is volt egy pár szép húzása neki meg éjjeli kimaradozások italozgatások! Akkor megmondta a bátyám neki,hogy ebben a házban alkoholistákat nem tűrünk meg mert apánk is az volt sajnos és tudjuk milyen!
Én azért hívtam ide a barátomat lakni,hogy végre egy kicsit megváltozzon azt hittem ha a saját házamba hozom akkor más lesz megkomolyodik. Még munkahelyet is szereztünk neki én meg a bátyám. Oda ment dolgozni ahol a bátyám is dolgozik csak a barátom ugye az ácsok mellett van a testvérem viszont a kőművesek mellett. Pár hónapja már ott dolgozik ő is de viszont már zsiványkodik ugyanis 2 héttel ezelőtt beadta a felmondását a cégnél mert,hogy neki nem jó itt stb. Ne szóljak bele,hogy mit csinál majd ő eldönti,hogy hol akar dolgozni. Meg,hogy én nem tudok semmit,hogy mi folyik ott a cégnél. De szerintem ezek mind csak kifogások nem tudja már mit találjon ki csak azért,hogy otthagyhassa a céget. És most,hogy felmondott fizetésemelést ígértek neki csak azért hogy ne hagyja ott őket. Még van 2 hete meggondolni magát hogy megy vagy marad. Nagyon remélem,hogy észhez tér a barátom és nem hagyja ott a biztos munkahelyet. De amilyen hülye megteszi!! Nem tudja megbecsülni a jót amit kap az élettől neki inkább a rossz kell!
Így vagyok én is tudom nagyon jól,hogy ennél a pasinál sokkal jobbat érdemlek egy komolyabb normálisabb férfit olyat akit a lelkem is érdekel és nem csak tárgyként kezel. Mert sajnos a pasim csak arra használ őt a lelki világom és érzéseim soha nem érdekelték de viszont a testem annál jobban!
Szeretem ez a legnagyobb baj de még magam se tudom,hogy mit szeretek benne! Mert nem sok olyan tulajdonsága van amit szeretni lehet. Az a baj,hogy társfüggő vagyok erre már nagyon régen rájöttem csak egyedül ne kelljen lennem számomra az a fontos!!!
Igazából a kérdésem annyi lenne,hogy lehet kigyógyulni ebből a túlzott ragaszkodásból? Ez a függőség engem kikészít lelkileg!!!

Párkapcsolati Tanács M-nek

Kedves M!
Szerintem nem tudunk kigyógyulni a társfüggőségből. Mi emberek mind társas lények vagyunk. Szeretjük a kapcsolatainkat. Ilyen az ember. Ez sok örömet okoz nekünk. A leveléből visszaidéznék egy sort:
“Én nem tudnék szülni egy olyan pasinak gyereket aki komolytalan, elherdálja a pénzt, cigizik, iszik. Azt már nem!
Nem akartam, hogy a gyerekem is olyan sorsa jusson amilyen nekem volt.  “

Megértem, hogy elvetette a gyerekét, de azt nem értem meg, hogy miért él olyan emberrel, akinek nem szülne gyereket. Akit nem tart arra méltónak, hogy a saját gyermekének az apja legyen.
A társfüggőség rendben van, de nem mindegy milyen társsal élünk. Én biztos vagyok benne, hogy Ön és a jelenlegi barátja is szerethető. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai is. Ilyenek vagyunk mi emberek. Ezzel együtt kerek a világ.
Álmodjon meg egy jó társat önmagának, keressen ehhez a jó társhoz egy jó alapanyagot (olyan férfit, akinek gyereket is szülne), és tegyen minden nap azért, hogy ez a jó társ egész életében ön mellett maradjon.
Szorítok ehhez, Emese

Párkapcsolati Elakadások kezelése Online, Skype beszélgetéssel, egyéniben is! Foglalj időpontot a lenti naptárban.

Tudnivalók a skype tanácsadásról

Lefoglalom az időpontot