Ki lehet-e gyógyulni a társfüggőségből?

Üdvözlöm. Lassan 2 éve kapcsolatban vagyok egy nálam 6 évvel fiatalabb pasival.
Azt már most, az elején mondom, hogy én tiszta szívemből szeretem amióta ismerem, pedig azóta nagyon sok mindenen túl vagyunk már. A párom szerelme viszont tudom, hogy soha nem volt őszinte és biztos vagyok benne a mai napig is, hogy csak szexre használ, bár ő tagadja ezt. Az a baj, hogy már ismerjük egymást, ő is tudja az én rossz tulajdonságaimat, meg én is tudom az övét. Igazából soha nem illettünk össze, szinte semmiben sem értünk egyet, ő másképp gondolkodik az életről, mint én! Nagyon sok ellentét van kettőnk között és ezt nagyon jól tudjuk mind a ketten. Már nagyon sokszor szakítottunk, de a végén mindig kibékültünk! Volt, mikor én könyörögtem neki, hogy ne hagyjon el, megalázkodtam előtte. Pedig ő már sokszor mondta, hogy ne erőltessük, nekünk ez nem megy stb. De én nem tudtam őt elengedni és azóta is csak erőltetjük a kapcsolatunkat. Vannak időszakok, amikor jól elvagyunk, az igaz és olyankor úgy érzem, hogy szeret engem, máskor meg az ellentétét mutatja. Nem tudok rajta kiigazodni a mai napig sem. Nagyon rafinált egy pasi, azt viszont tudom. Már sokat tűrtem én neki amióta vele vagyok, azt elmondani nem lehet, de mégsem tudom elhagyni.


Vannak olyan szokásai, amiket egyszerűen nem bírok elviselni,

az egyik ilyen a cigaretta, a párom sajnos dohányzik, én viszont nem, és ez már a kapcsolatunk kezdete óta vita téma nálunk. Nagyon sokat veszekedek vele a cigi miatt, hogy tegye le, de ő képtelen rá. Sajnos, amikor megismertem, akkor is dohányzott, de viszont megígérte nekem a kapcsolatunk elején, hogy leteszi a cigit és én hülye, bedőltem neki, pedig nem kellett volna. Utólag rájöttem, hogy miért ígérte meg: azért, hogy megkapjon engem. Azóta is csak veszekedek vele a cigi miatt, de hiába, mert neki eszében sincs letenni!
Aztán ott van a másik rossz szokása, a sörözés. Sajnos, nem is egy olyan alkalom volt már, amikor éjjel jött haza, ittas állapotban, akkor még albérletben laktunk!
Én otthon vártam, ő meg csak gondolt egyet és nem jött haza munka után, elment inni, de nagyon sok ilyen eset volt. Annyi mindent tudnék mesélni, de nagyon hosszú lenne! A lényege az egésznek az, hogy a pasim régen is szerette az alkoholt, amíg nem ismert és ugyanúgy a cigit is. Akkor változott meg egy kicsit, amikor megismert engem, amúgy meg egy alkoholista volt. Mostanában szerencsére nem iszik, de véglegesen az alkoholról se tud lemondani, úgy, ahogy a cigiről sem. A másik ilyen rossz szokása a pénzköltés, egyszerűen nem tudja beosztani a pénzét, a fizetését 3 nap alatt elherdálja. Meg még sorolhatnám a rossz dolgait, amiket én elviselek nap mint nap, csak azért, mert szeretem. Én olyan vagyok, ha valami nem tetszik, akkor azt a szemébe megmondom és akkor még ő van megsértődve rám és azt mondja, hogy hisztizek. Számára minden hiszti, amit én csinálok. Itt van egy példa: most szombaton este csúnyán összevesztünk megint egy fénykép miatt. Azért, mert nekem nem tetszett a dolog és ezt a barátom tudtára adtam. Azt vettem észre, hogy egyedül sokkal jobban szeret fotózkodni, mint pl velem. Valahogy másképp néz a kamerába, mint amikor velem van. A barátom mindene a magasság, mivel ő tetőn dolgozik. És valahogy akkor szeret képeket készíteni, mikor dolgozik és büszkén mutatja a közösségi oldalon. Nekem ez esett rosszul, hogy alig csinálta meg a képet, már azonnal rakta is fel a facebookra, hogy büszke a munkájára, hogy ő mit dolgozik és még fölé is írta a képhez, hogy nagyszerűen érzi magát. Bezzeg, mikor velem csinál képet, akkor nem ír fölé ilyeneket, hogy mennyire boldog. Aztán nekem ezek a dolgok esnek rosszul és emiatt vannak a viták. Azt mondja, hogy egy kép miatt minek kell hisztizni. Számára persze ez csak egy kép, de nekem sokkal többet jelent. Mindig, mikor kérdőre vonom valami miatt, akkor idegbeteg lesz. Felkapja a vizet és durván beszél velem, felemeli a kezét sokszor, mintha meg akarna ütni, teljesen kikel magából! Amikor veszekedünk, akkor lehet észrevenni igazán, hogy nem szeret engem. Mert, ha szeretne, akkor nem fájna neki az igazság, nem lenne agresszív és durva, de ő sajnos az. Szerencsére, még soha nem emelt rám kezet, de már nagyon közel állt hozzá. Az a baja neki, hogy én mindenért szólok és nem bírja elviselni az igazságot. Nagyon sokszor volt rá példa, hogy csúnyán összevesztünk valami miatt, de mindig nekem volt igazam. Egyszerűen nem tud megváltozni ez a pasi, vagyis jobban mondva megkomolyodni.
Ott van még egy nagy ellentét kettőnk között, az pedig a gyerekvállalás. Ő nagyon szeretne gyereket, én viszont nem és ezt nagyon jól tudta ő is kezdettől fogva. Sajnos, történt egy kis baleset: 10 hónappal ezelőtt abortuszra kellett mennem és mindez a párom miatt, mert ő addig ügyeskedett, amíg felcsinált engem. De ebben tudom, hogy én is hibás voltam, védekeznem kellett volna, de sajnos, akkor még nem szedtem gyógyszert és különben is, álmomban sem hittem volna, hogy teherbe esek majd, hiszen milyen sokára jött össze így is. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, azon nyomban intézkedtem és szerencsére időben voltam. A barátom akkor nagyon gyűlölt engem, mondanom sem kell, hogy nem tetszett neki, hogy elvetetettem a gyerekét. Minden voltam a szemében, csak jó ember nem. Akkor sem értett meg engem, azt mondta, gyilkos vagyok, megöltem az élete értelmét. Ő csak a gyereket sajnálta, engem nem! Még csak be sem jött hozzám látogatni a kórházba, sőt, még azt mondta gúnyosan, hogy neked nem lesz semmi bajod, a gyerek hal meg, te életben maradsz! Na, akkor kellett volna nekem ott maradnom a műtő asztalon!! Én bevallom az igazat, nem akartam ezt a gyereket, minden porcikám tiltakozott ellene és nem tagadom, nagyon megijedtem. Alig vártam, hogy kivegyék belőlem, egyszerűen utáltam, hogy bennem van! És bár tudom, szégyen, de a mai napig sem bántam meg, hogy elvetettem. Ez volt a legjobb megoldás, mindenki azt mondta!
Én nem tudnék szülni egy olyan pasinak gyereket, aki komolytalan, elherdálja a pénzt, cigizik, iszik. Azt már nem!
Nem akartam, hogy a gyerekem is olyan sorsa jusson, amilyen nekem volt. Mert sajnos, én is rossz körülmények között nevelkedtem, erről is hosszan tudnék mesélni!! A gyerek az egy nagy felelősség, sok gonddal jár, meg hát a költségekről ne is beszéljünk. Nekem erre nincs szükségem. Én azt mondom, hogy jobb gyerek nélkül, de a párom sajnos, nem így látja ezt a dolgot, mert neki mindenáron kéne egy gyerek! Ja, meg hát ugye a másik, hogy albérletbe felelőtlenség lett volna gyereket szülni! Mert akkor még ott laktunk. Most fél éve költözött hozzám a barátom, mert nekem van egy saját házam, vagyis jobban mondva házunk, amit örököltünk a bátyámmal és a nővéremmel. Ez az én házam, nem albérlet és azért ez sem mindegy!
A barátom nem érzi jól magát nálunk, ezt is tudom nagyon jól, mert itt nem csinálhatja azt, amit akar és ezt nagyon jól tudja ő is. Mondjuk, amióta itt lakik, azóta is volt egy pár szép húzása neki, meg éjjeli kimaradozások, italozgatások! Akkor megmondta a bátyám neki, hogy ebben a házban alkoholistákat nem tűrünk meg, mert apánk is az volt sajnos, és tudjuk milyen!
Én azért hívtam ide a barátomat lakni, hogy végre egy kicsit megváltozzon, azt hittem, ha a saját házamba hozom, akkor más lesz, megkomolyodik. Még munkahelyet is szereztünk neki, én meg a bátyám. Oda ment dolgozni, ahol a bátyám is dolgozik, csak a barátom ugye az ácsok mellett van, a testvérem viszont a kőművesek mellett. Pár hónapja már ott dolgozik ő is, de viszont már zsiványkodik, ugyanis 2 héttel ezelőtt beadta a felmondását a cégnél, mert, hogy neki nem jó itt stb. Ne szóljak bele, hogy mit csinál, majd ő eldönti, hogy hol akar dolgozni. Meg, hogy én nem tudok semmit, hogy mi folyik ott a cégnél. De szerintem ezek mind csak kifogások, nem tudja már, mit találjon ki, csak azért, hogy otthagyhassa a céget. És most, hogy felmondott, fizetésemelést ígértek neki csak azért, hogy ne hagyja ott őket. Még van 2 hete meggondolni magát, hogy megy vagy marad. Nagyon remélem, hogy észhez tér a barátom és nem hagyja ott a biztos munkahelyet. De amilyen hülye, megteszi!! Nem tudja megbecsülni a jót amit kap az élettől, neki inkább a rossz kell!
Így vagyok én is, tudom nagyon jól, hogy ennél a pasinál sokkal jobbat érdemlek, egy komolyabb, normálisabb férfit, olyat, akit a lelkem is érdekel és nem csak tárgyként kezel. Mert sajnos, a pasim csak arra használ, őt a lelki világom és érzéseim soha nem érdekelték, de viszont a testem annál jobban!
Szeretem, ez a legnagyobb baj, de még magam sem tudom, hogy mit szeretek benne! Mert nem sok olyan tulajdonsága van, amit szeretni lehet. Az a baj, hogy társfüggő vagyok, erre már nagyon régen rájöttem, csak egyedül ne kelljen lennem, számomra az a fontos!!!
Igazából a kérdésem annyi lenne, hogy lehet kigyógyulni ebből a túlzott ragaszkodásból? Ez a függőség engem kikészít lelkileg!!!

A megfelelő társ

Kedves M!
Szerintem nem tudunk kigyógyulni a társfüggőségből. Mi, emberek mind társas lények vagyunk. Szeretjük a kapcsolatainkat, ilyen az ember. Ez sok örömet okoz nekünk. A leveléből visszaidéznék egy sort:
“Én nem tudnék szülni egy olyan pasinak gyereket, aki komolytalan, elherdálja a pénzt, cigizik, iszik. Azt már nem!
Nem akartam, hogy a gyerekem is olyan sorsa jusson, amilyen nekem volt.”

Megértem, hogy elvetette a gyerekét, de azt nem értem meg, hogy miért él olyan emberrel, akinek nem szülne gyereket. Akit nem tart arra méltónak, hogy a saját gyermekének az apja legyen.
A társfüggőség rendben van, de nem mindegy, milyen társsal élünk. Én biztos vagyok benne, hogy Ön és a jelenlegi barátja is szerethető. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai is. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Ezzel együtt kerek a világ.
Álmodjon meg egy jó társat önmagának, keressen ehhez a jó társhoz egy jó alapanyagot (olyan férfit, akinek gyereket is szülne), és tegyen minden nap azért, hogy ez a jó társ egész életében ön mellett maradjon.
Szorítok ehhez, Emese

Párkapcsolati Elakadások kezelése Online, egyéniben is. Foglalj időpontot a lenti naptárban!

Tudnivalók az online tanácsadásról

Lefoglalom az időpontot