Kérdezzem meg, hogy miért utasított el, beszéljünk róla?

Kedves hölgyem!

Szerelmi tanácsadást szeretnék kérni. Nem tudok kivel beszélni erről, nincs kitől tanácsot kérnem, így találtam önre. Olyan sok mindent szeretnék mondani, hogy nem is tudom, hol kezdjem el. 22 éves férfi vagyok és még sosem éltem párkapcsolatban, sosem volt barátnőm. Eddig három lányba voltam igazán szerelmes.

Az első lányba kb 1 évig voltam szerelmes, ő egy elég korrekt lány volt, amikor észrevette, hogy elkezdtem közeledni hozzá, elmondta hogy csak barátként tud rám tekinteni, de többet nem akar. Én tudomásul vettem és nehezen, de idővel elfelejtettem.

A második lánnyal már más volt a helyzet, az a dolog 6 évig tartott és szintén viszonzatlan volt. A vele való kapcsolatom, teljesen hullámos volt. Ő is visszautasított, de vele nem adtam fel, minden erőmmel azon voltam, hogy elnyerjem a kegyeit és ő ezt kihasználta. Rengeteg fájdalmat okozott, de vele már vége, egy regényt lehetne írni róla, de nem szeretném tovább részletezni.

A harmadik lányba fél-egy éve szerettem bele és ő az igazi ok, amiért most írok. Ő egy gyönyörű és kedves lány, akit teljes szívemből szeretek és bármit megtennék érte. A főiskolán ismertem meg és lehet, hogy rossz emberismerő vagyok, de olyan érzésem volt, hogy tetszem neki, mivel érdeklődött irántam, nézett rám, odajött beszélgetni stb. Viszont nekem akkoriban még nem múltak el az érzelmeim az előző lány iránt, így talán kicsit kerültem is. Később, amikor végleg vége lett a kapcsolatomnak az előző lánnyal, elkezdtem vele többet foglalkozni, barátkozni, rájöttem, hogy milyen csodálatos ember és hamar beleszerettem. Egyre sűrűbben beszélgettünk és egyik órán oda is ült mellém, majd ezután én is ugyanezt tettem kettő másik órán.

Egy idő után szerettem volna elmondani neki, hogy mit érzek iránta,

elhívtam étterembe vacsorázni, de nemet mondott, azt mondta ne haragudjak, de most nem aktuális. Nem olyan rég hívtam, hogy újévezzünk együtt, hát lényegében arra is nemet mondott. Persze volt alkalom, amikor kettesben voltunk az iskolában és szerettem volna elmondani neki, hogy szeretem, de egyszerűen nem tudtam. Nagyon nehéz beszélni az érzéseimről, egyszer sem bókoltam neki, nem létesítettem vele fizikai kontaktust, nem értem hozzá vagy öleltem meg, pedig nagyon vágytam rá, de nem mertem, mert féltem az elutasítástól. Csak negatív tapasztalataim vannak a nőkkel, nem értek hozzájuk, mivel, mint mondtam, még sosem volt barátnőm. Én egy introvertáltabb ember vagyok, keveset beszélek és kevés emberrel barátkozom. Egyszer voltunk egy szórakozóhelyen, külön-külön mentünk, nem együtt, láttuk is egymást, de csak köszöntünk egymásnak, nem tudtam odamenni hozzá, mert nem tudtam mit mondani neki és táncolni sem tudok és úgy gondoltam, ha odamegyek, akkor abból csak valami rossz sülhet ki.

Utána nagyon megbántam, de már késő volt. Volt egy alkalom, hogy megláttam az utcán, de akkor sem tudtam odamenni hozzá, azt hittem, hogy ő nem vett észre engem, de utólag nem vagyok biztos benne. A lényeg, hogy egy furcsa ember vagyok és volt alkalma csalódni bennem.

Azt gondoltam, hogy ha elmondom, hogy szeretem, akkor majd megszűnik bennem ez a félelem, ez a visszatartó erő, ami megakadályozza, hogy kiteljesedjek, ezért elmondtam neki facebook üzenetben. Körülbelül egy nap elteltével válaszolt, hogy nagyon jól esett neki, amiket mondtam róla és ő is nagyon kedvel engem, de nem úgy, ahogyan én őt és önmagát ismerve ez elég nehezen változhatna meg. Egyszóval,

ő is elutasított, én nagyon kétségbeestem és nem tudok mit tenni.

Én igyekeztem vele nagyon kedves és figyelmes lenni, mindig tisztelettel beszéltem vele, segítettem neki vizsgákra készülni, de úgy látszik, ez nem volt elég. A korábbi csalódásaim okozta félelmeim meggátoltak abban, hogy kimutassam neki az érzelmeim, így valószínű nem is tudja, hogy mennyire szeretem őt. A kezdeti érdeklődésből oda jutottam, hogy elutasított. Talán megismert jobban és csalódott bennem, nem az vagyok, akire számított? Az a kérdésem, hogy most mit tegyek.

Nagyon szeretem, így fájna elengednem őt és mivel évfolyamtársak vagyunk, még másfél évig minden nap látni fogjuk egymást. De kellemetlenséget sem szeretnék neki okozni és erőszakos sem szeretnék lenni. Azt végképp nem szeretném, hogy megutáljon és ha el kell hogy váljanak az útjaink, szeretném, ha úgy emlékezne rám, amilyen eddig voltam, mert bármilyen furcsa is voltam néha, mindig kedves, figyelmes és segítőkész voltam vele.

Talán kérdezzem meg, hogy miért utasított el, beszéljünk róla? Illik egyáltalán ilyet kérdezni egy nőtől? Van még nála bármi esélyem?

Ebben kérném a segítségét, amit előre is köszönök. Szép napot!

photos by Pixabay/Pexels

Önismeret a társkereséshez

Kedves Levélíró!

Sajnos, nem tudom a tuti tippet, mert nem ismerem a lányt és nem tudom neki mi/ki a szimpatikus. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha önmagát adja kedves levélíró, abból baj nem lehet. Mert hát hosszútávon úgyis kiderülne a másiknak, hogy milyen is ez az önmaga. És azt is látom, hogy jól halad az önismeretben. Összefoglalta kapcsolatait. Látja, hogy introvertáltabb.

Szeretném arra is biztatni, hogy gondolja át életében a férfi mintákat, példaképeket és ugyanúgy a női mintákat is.

Ajánlom figyelmébe Renátó atya (felvilágosult, friss gondolkodású, fiatal atya) önismereti és társkeresési gondolatait. A leveléről eszembe jutottak ezek a hanganyagok, szerintem tetszeni fog. 🙂 https://www.parkatt.hu/index.php?id=219&details=atcQvs6M

Sok kitartást az önismereti és társmegismerési úton. Aki ilyen nyitottan mer kérdezni, az szerintem sikerre fog jutni. Csak kitartás kérdése. A kitartás szerintem egy nagyszerű férfi erény, ami sok családcentrikus nőnek fontos.

Szurkolok, Emese

Párkapcsolati Elakadások kezelése Online, egyéniben is. Foglalj időpontot a lenti naptárban!

Tudnivalók az online tanácsadásról

Lefoglalom az időpontot