Ha az apa nem akar gyereket

E. levele

Üdvözlöm.
Eléggé bonyolultnak tűnő kapcsolatban vagyok már 2 éve.
Viszont tele volt érzelmekkel, harmóniával. Részemről még mindig tart, viszont fél éve… Fél éve minden megváltozott. Én 24 éves lány vagyok, a párom 36 éves.
Sosem szerettem ennyire, talán, ha erre gondolok, mai napig könnyes lesz a szemem.

Nos… Összejöttünk, 3. hónap után közölte velem, hogy még házas, de válófélben van. Teljesen sokkolt a hír, de már akkor annyira szerettem őt, hogy kisebb vita és különlét után újra együtt voltunk. A magyarázata logikusnak tűnt ‘ ha el mondtam volna, akkor nem álltál volna velem szóba, és te kellesz nekem, többet érzek irántad ennyi idő után, mint barátság’. Majd ő utazott Magyarországra (ő görög-osztrák) és újra együtt…
Már akkor azt mondta, jó lesz, ha majd szülsz nekem egy kisbabát, a neveket már akkor megbeszéltük. Mindig szóba hozta, ha sétáltunk, bármi.
Egy komoly, elszánt, igazi férfit láttam, aki szerelmes és mindent megtesz értem. Akivel lehet tervezni, végre az álmom valóra vált, ugyanis 13-14 évesen róla álmodtam, hogy a tengerparton sétálunk (ez meg is történt), tudtam, hogy megálmodtam őt és nem véletlen. Vagy azért, mert jó lesz később, vagy azért, mert életem első törését ő okozta. Ezért álmodtam évekig róla? 🙁


De… Jöttek a problémák, előtte azt mondta, vége, és már elvált, majd végül amikor összeköltöztünk, éreztem rajta, valami nincs rendben, kiderült, még nem vált el, hanem 2 hét múlva lesz az időpont, hogy végleg vége legyen mindennek… Vita, így nincs értelme új életet kezdeni, közös lakás stb. Majd ha vége, akkor… Oké, hazaköltöztem.
Fél éve történt ez, azóta elváltak, de akkor is vannak a bírósági problémák, mert a nő a részét akarja. A lényeg, fél éve stresszes emiatt.
Apukája 2 hónapja távozott a földi életből sajnos. Amiatt is stresszes, ami érthető. Mellette vagyok, bármi van.
Amikor összeköltöztünk és én hazamentem végül, első Babámmal állapotos lettem. Egyedül vagyok, senkim nincs, nincsenek szüleim, akik segítenének, sem testvér, a nagyvilágban teljesen egyedül. Ezért sem tud senki tanácsod adni nekem, ezért Önnek írok.


Kényszerből meg kellett szakítanom a terhességem,

mert ő nem akarta. Bárhogy könyörögtem, segíts akkor a nevelésben, hogy meglegyen mindene, de nem kell velünk lenned stb. Bármivel próbálkoztam, nem sikerült.
Egy örök trauma marad számomra, fél éve történt. Azóta állandó probléma van ebből is, kb. egy hónapja nem hozom fel, mert volt egy beszélgetésünk. És azt mondta, nem beszélhetek neked, mert ha elmondom, amit gondolok, az fájna neked, és te jó ember vagy, nem akarom, hogy fájjon. Mondtam, nem!!! Inkább fájjon, inkább hallani akarom végre, mert én tudom az igazságot, de ha nem hallom, mindig be fogom csapni saját magam.
És így felelt:
– ‘ most nem akarok gyereket.’
– és később?
– ‘ nem tudom, nem tudok erre válaszolni’
És onnantól kezdve, 1 hónapja nem hozom fel a fájó emléket, és a reményt hogy megszülessen a gyermekem egy másik testben, akit elveszítettem.


Újabb probléma… Most a legfőbb probléma, nem érzem azt, hogy szeret.
Már nem bújik hozzám, nem kedveskedik. Ha én nem megyek és ölelem át, vagy az alapvető dolgok nem lennének, ha nem én kezdeményeznék. Megkérdeztem végül sírva, hogy miért? Erre sem tudott választ adni, csak annyit, ‘talán a sok stressz, a bíróság, apukám halála’.
Mondtam neki, az elején is tudtad, hogy válófélben vagy, akkor is szerettél mindennel jobban, miután elváltál, akkor is szerettél. És tudom, megértem, ha az embernek nagy fájdalma van és problémái, kevésbé tudja elengedni magát és szórakozni, cseverészni. Ezt nem is várom el, de ha az ember szeret, érzelmei vannak mások iránt, akkor a legnagyobb bajban is ő nyújt vigaszt és valamilyen formában kifejezhetőek az érzelmek mások felé.

Nem tudom, mit tegyek

Ezért nem tudom, mit tegyek, de nem gondolkozhatok ezen minden percben.
Terveztünk, végül megváltozott a saját terv menete velem kapcsolatban. Pedig nem tettem rosszat, nem vagyok unalmas lány. Mindig hozok valami újat a kapcsolatban. Ugyanúgy szórakoztató vagyok évek után is, figyelek és törődök az emberi kapcsolatokkal. Az is olyan, mint egy természet, egy kert.
Öntözni kell és figyelni. Csak sajnos nehéz ilyen emberi kapcsolatokat találni 🙁 Nem vagyunk ugyanazon az úton. Menthető vagy sem, nem tudhatom, mert amíg a szerelem hajt, lehet, nem veszem észre, hogy nincs miért hajtani.


Elnézést, kicsit hosszú sztorira sikeredett. Remélem, kapok választ és engedélyezett lesz a portál oldalára.
Csak egy kicsit el vagyok keseredve. Félek attól, hogy el kell engedni azt, akit nem akarunk, szeretünk. De mégis el kell engedni? Mintha megszűnne létezni számunkra, csak az emlékek maradnak. És hogyan tovább… Valaki más vár ránk? De ha én őt nem szeretném, csak azt, aki most velem van? Nincs erőm más férfivel érintkezni, végigmenni ugyanazon az úton, ismerkedés, rózsaszín köd, udvarlás stb. Nincs erőm más férfi testhez hozzá érni.
Vagy szenvedni mellette, vagy elengedni és szenvedni nélküle…
Később a szárnyunkat kinyitjuk, de szabadok vagyunk. Mert önként megszabadítottuk magunkat ebből a fájó érzelmi kalitkából… Nem tudom 🙁
Köszönöm szépen, aki elolvasta, és a tanácsot is.

Ha az apa nem akar gyereket
photo @ pixabay

Válasz E.-nek

Kedves E!

Szakítani, vagy maradni? Menthető-e a kapcsolat vagy sem? Ő nem akar még gyereket, de én igen. Mit tegyek?
Nagyon sok minden zajlott le a kapcsolatukban, valóban. Végigkísérte párját a váláson, aminek a bírósági tárgyalásai még mindig zajlanak. A gyászon is, és párja is kísérhette a gyermeke elvételének fájdalmában. Ez a kapcsolat tényleg tele volt. Szenvedni, vagy elengedni?


Nekem az a tapsztalatom, hogy sokszor a szenvedést nem lehet megúszni. A kapcsolatokban van gyász, stressz, elengedések. Amikor azt mondja, hogy nem tudja, mit tegyen, az jut eszembe, miért? Kell tennie egyáltalán bármit is? Csak legyen mellette és önmaga mellett is. Mire vágyik, ami arra ösztönözné, hogy tegyen valamit? Miért mozdulna?
A gyermek? Gyereket akar? Most csak próbálom kitalálni én is a gondolatait, de a valódi választ Ön tudja? Miért kellene bármit is tennie?
Ön gyermeket akar és a párja nem, ezért korábbi várandóságát meg is kellett szakítania? Párjának gondolom korábbi kapcsolatából nincs gyermeke, mert talán azt említette volna. Vagy van gyermek? Ott válóok lehetett-e az, hogy nem lett gyermek?


És ezután jönnek a nehezebb kérdések. Milyen párja saját szüleivel való kapcsolata? Mi az oka annak, hogy ő még nem akar gyereket?
Ha egy nő vállalja azt, hogy párja nem akar gyereket, ezzel lemond a gyermekáldásról kiszámíthatatlan időre. Lehet, később már nehezebb lesz teherbe esnie, mert a biológia működik.
El tudja képzelni az életét gyermek nélkül? Mit érez, ha ebbe belegondol?
Ezeket a kérdéseket válaszolja meg önmagának őszintén! Szívből kívánom, hogy jusson közelebb párjához és önmagához!
Szeretettel, Emese

Párkapcsolati Elakadások kezelése Online, egyéniben is. Foglalj időpontot a lenti naptárban!

Tudnivalók az online tanácsadásról

Lefoglalom az időpontot