Anyós kérdés

A családi keretek, határok kijelölése rögtön elkezdődik, amint egy pár összekerül. Mindkét félnek fontos tudatosítani, hogy most már itt ők számítanak egy családnak. Belőlük indul el az új élet. A Biblia úgy mondja: "A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté." Ez egyértelműnek tűnik, de nehéz kivitelezni akkor, ha a pár közel él a szülőkhöz, ugyanabban a városban, esetleg még közös háztartásban is. A szülőknek, anyósnak és apósnak nehéz belezökkeni az új szerepbe. Nehéz azt meglátni, hogy pici fiúk, lányuk, akit eddig ők dédelgettek, neveltek, és valljuk be néha "irányítottak" tanácsaikkal már bizony felnőtt, és rájuk már más minőségben van szükség. Egy kellő érzelmi intelligenciával megáldott anyós, após hamar felfogja, hogy "hagyjuk a fiatalokat egyedül érvényesülni és csak akkor szóljunk, ha kérdeznek, akkor menjünk, ha hívnak". "Úgyis megnő az igény ránk, ha nagyszülők leszünk, és szabadságra vágynak a fiatalok".

Úgy érezzük após, anyós nem hagy minket a saját életünket élni?

Azt hiszem ebben az esetben a saját fia vagy lánya kommunikáljon a szüleivel. Neki kell kiállni a szülei elé és megbeszélni, hogy ezt mi így döntöttük, vagy mi ezt szeretnénk. És ezt nem árt rögtön az első adandó alkalommal tisztázni, még mielőtt elharapódzna a viszony. Nyilván megadjuk a kellő tiszteletet, de nekünk újdonsült párnak jogunk van a saját életünket élni. Mi rakjuk le jó kapcsolatunkkal az "ÚJ CSALÁD" alapköveit, ami nem a szülők dirigálta építmény, hanem a mi saját, meghitt otthonunk. Ez az alapkőletétel bennünket is egy párrá, egységgé kovácsol.

Hogyan kommunikáljunk?

Nem kell összeveszni, de határozottan kedvesen meg lehet mondani a véleményünket. Ha ezt a kedves mama, vagy papa nem érti meg, legyünk türelmesek. Minden csoda 3 napig tart, ha mi kitartóan kedvesek és asszertívak vagyunk, majd ő is megbékél.

Ha párunk szüleivel mi magunk kommunikálunk problémás ügyekről használjuk beszédünkben azt, hogy mert mi ezt a párunkkal így beszéltük meg. Ezt hangsúlyozzuk, mert kedves mama, vagy papa azt jobban elfogadja, ha olyan dologról van szó, amire az ő fia vagy lánya is rábólintott. Használjuk gyakran az "úgy érzem..." kifejezést, mert az érzelmekkel nem lehet vitatkozni, és mindenkinek joga van arra, hogy úgy érezze.

Biztosítsuk anyóst apóst a megértésünkről, hogy tiszteljük élettapasztalatukat és értékeljük segíteni akaró, jó szándékukat, de mi ezt így beszéltük meg és most ezt így fogjuk csinálni. Néhány ilyen határt kijelölő beszélgetéssel anyós és após nézőpontja is változtatható. Idővel ők is hozzászoknak majd ahhoz, hogy itt bizony mi lettünk már egy új család és mi döntünk, szóval csak akkor szóljanak bele, ha mi kérdezzük őket. Legyünk velük türelmesek, mert idősebb fejjel lehet már nekik nehezebb egy ilyen változást megélni. Majd jönnek az unokák és ha szerencsénk van rátalálnak nagyszülői hangukra és nem akarnak a gyereknevelésbe is folyton beleszólni.

Mondani szokás a nagyszülők kényeztetéssel elrontják a gyereket, mi meg szülők nem győzzük a hibákat kijavítani. Ebben az esetben is tartsuk azt szem előtt, hogy az igazán fontos gyereknevelési kérdéseket tisztázzuk minél hamarabb.: Pl. nincs fagyi ebéd előtt, vagy nincs TV nézés vacsora közben. Persze rugalmasan hagyjunk nekik is lehetőséget unoka-kényeztetésre.

Fontos a kommunikáció. Mégha ez azt is jelenti, hogy konfrontálódnunk kell. Egy-egy ilyen önérvényesítő beszélgetésre készüljünk fel. Ne engedjük, hogy a hirtelen haragunk felingereljen és vitába torkolljon a beszélgetés. Inkább írjuk le gondolatainkat előre. Ha biztosak vagyunk abban, hogy akaratunkat érvényesíteni tudjuk, nincs szükség haragra. A másik olyan amilyen. Engedjük meg neki, hogy önmaga legyen. Viszont nekünk jogunk van a saját önálló életünkhöz. Elmondjuk, hogy mi a párunkkal mit szeretnénk, és a másik ha mi nyugodtak maradunk nem tehet mást, csak azt, hogy idővel elfogadja a mi párosunk közös akaratát.

Hogyan juthatunk el a "ki nem állhatom az anyósomat" érzéstől az "egy csapatként dolgozunk"-ig

Koncentráljunk arra, ami összeköt, ne pedig arra, ami elválaszt. Tény, hogy férjünket, feleségünket anyósunk és apósunk nevelte, etette, ruházta, és az életet ők adták neki. Ezért még akár hálásak is lehetünk. Ha ebbe őszintén belegondolunk és alkalmunk nyílik feleségünk, férjünk életéért a hálánkat kifejezni, még az is megtörténhet, hogy az eddig problémásnak vélt após, vagy anyós meglágyul, és egy lépéssel közelebb jutunk egymáshoz. Nyissunk egymás felé őszinte, szeretetteljes érzésekkel. Após és anyós a mi mostani, vagy jövendőbeli gyerekeinknek a nagyszülei. Ez is megmásíthatatlan tény, ami összeköt.

Itt tudsz időpontot egyeztetni párkapcsolati tanácsadásra

Online tanácsadásra időpont egyéni beszélgetésre itt foglalható:

Lefoglalom az időpontot

Vélemény, hozzászólás?