Állandó veszekedésben élni

N. levele:

Üdvözlöm! Több mint 10 éve vagyunk együtt a párommal, van egy közös gyerekunk aki már 8 éves lesz, 7 évvel ezelőtt éltünk együtt, 10 hónapot, mivel a gyerek születése után amyukámekkal éltem más fel évig voltak már akkoris viták köztünk több hónapig nem is beszéltünk, próbált engem keresni telefonon nem álltam szoba vele hetekig is, szóval össze költöztünk a szülei házába 10 hónap utan ismét haza tértem mert allnaodoan veszekedtunk egyre durvább viták! Haza költöztem és ismét nem beszéltünk volt egy hónap is, utána talalkozgattunk kibékultunk de már a szülei lakásába nem akartam és nem is mehettem vissza, nem vagyok olyan jóba a szüleivel, vagyis az édesapja sajnos múlt év szeptemberben elhunyt...visszatérve nem. Volt hol lakmunk úgyh csak mindig találkoztunk ez így ment mosatanaig utolsó 3 évbem vett egy magán házat amit teljesen át kellet alakítani de már nagyon vártuk h együtt lehessünk mert szerettuk egymást láttam rajta h igyekezet... Nem költözünk a magán házba, mert nem lett kész apukája segített h készüljön mihamarabb el, sokat dolgozott ott, mivel meghalt megalt a munka és kedvünk se volt oda menni lakni, vettünk egy lakást 3 szobás amit együtt közösen tettük rendbe sokat dolgoztunk 2 én, együtt is rendeztük mindent egyutt csináltunk! Most 1 hónapja h együtt élünk, és megint ott tartunk h csak a veszekedesek... Anyukájának sowkt segít mert üzletet vezet, de dolgozni is jár... Haza jön munkából itthon van egy kicsit pár szót váltunk és már megy is 2-3 óra múlva Meg jön és már kezdődik a cirkusz, van úgy h nem. Szólok hozzá mert nincs kedvem vitazni, de ő már kezdi h mindig harakszok rá, kiabál ki kell. Magából szóval olyan mintha mégegyszer ugyanazt elném át amit evvekkel ezelőtt, nekem rosszul esik h nem törődik velem,nem vagyunk egyutt ma épp mondtam neki ezeket és azt felelte h nem. Lehetek veled melletted egész nap.. Nem. Is kelll h meletem legyen, elmegy az anyjához ott nem siet pedig az anyja nem nézi őt semmibe sem. Engem se az unokáját! Tudom h elhagyom már Visza út nincs már többé nem. Leszek vele csak az a baj h szeretem legbelül, csak mindig ideges is vahyok rá és a harag nagy bennem nem tudom mi tevő legyek! Szüleimhez már szegyelnenk vssiza költozni ujra! Remelm tud segíteni h mi kepp látja a leirtak alapján... Köszönöm

Válasz N.-nek:

Aktuális a levél az állandó veszekedésről vitáról, mert párkapcsolati tanácsadóként éppen én is egy parázs vitán vagyok túl. Durván kiabáltam a férjemmel, mire ő a padlásra menekült elrakodni a hónapok óta kerülgetett dobozokat. Nem a dobozok miatt kiabáltam, hanem azon, hogy elegem van abból, hogy a házi munkát csak én végzem, miközben én is dolgozom. Persze ez nem igaz, néha ő is besegít, de akkor a fáradtságom és kimerültségem közepette ezt éreztem és kiabáltam. Akkor is ha tudtam párkapcsolati tanácsadóként, hogy mennyire fontos a "puha" nyitás és szükségleteink - esetemben a "házi munkába kérlek segíts be egy kicsit többet kívánság" szelídebb kifejezése. Ha durván nyitok ne csodálkozzak azon, hogy menekül. Ha meg iszonyat fáradtságomban nem tudok szelíden nyitni inkább hagyjam a házi munkát a fenébe és aludjak, mert minden amit csak mondanék olaj lenne a tűzre.

Szóval N. teljesen értem, hogy min megy keresztül. A válaszom a következő:

A kutatások azt mutatják, hogy nem azok a házasságok működnek jól, amelyekben a felek túllépnek az apróságokon, hanem azok, ahol veszekednek, beszélnek a problémákról, és aztán vagy megoldják, vagy elfogadják a helyzetet, de nem nyelik le. Minden házasságban, tartós párkapcsolatban vannak mélypontok. A fontos az, hogy ezeket felismerjük, és próbáljunk változtatni. Baj az, ha már a test is negatívan reagál és a motivációnk is elfogyott arra, hogy változtassunk.

Én levelét olvasva azt érzem, hogy hiányzik a párja, hiányzik az együtt töltött idő. Hiányzik a megbecsültség érzése. Ha nem is lehetnek mindig együtt, de legalább abban a kicsi időben amikor együtt vannak érezzék egymás közelségét. Ez eléggé feltöltene ahhoz, hogy utána a távollétet könnyebben el tudja viselni.

A levél csökkenti a magányt és nem kiabál

Próbálja meg kiírni magából a gondolatait a párjának. Írjon, levelezzen akkor is ha válasz nem érkezik egyből, vagy nem mindenre jön. Fejezze ki írásban a szeretetét, a hiányérzetét. Írja le, hogy hogyan képzeli a közös életüket. Nem biztos hogy egyből tud reagálni majd a párja de ez egy jó kezdet. Egy kedves nyitás.

Drága Nikol nem kell ismét elmenekülnie ha nem akar. Nem kell visszamenni a szüleihez. Önálló erős asszony, anya. Ez most nehezebb, olyan mint egy akadálypálya, de meg lehet csinálni. Azok a kapcsolatok működnek jól, ahol beszélünk a problémáról. Írja le a párjának! Írjon többször. Be fog érni a közös életük, működni fog. Vegyen egy mély lélegzetet és képzelje el, hogy milyen volt amikor utoljára megölelték egymást. Nyisson újra kitartóan. Kapcsolatuk működőképes.

 

Úgy érzed elakadtál? Szeretnéd személyesen tanácsadás keretében megosztani velem párkapcsolati nehézségedet?

Itt tudsz időpontot egyeztetni párkapcsolati tanácsadásra

Bővebben a személyes tanácsadások menetéről itt olvashatsz

Vélemény, hozzászólás?