A szüleinek nagy ráhatása van az életére

Nem akar kilépni otthonról

25 éves nő vagyok. 2 éve voltam együtt a párommal. Távkapcsolatban éltünk. 1 évig majdnem minden hétvégén felváltva, hol nála, hol nálam voltunk. Lovag volt, volt, hogy hétköznap, munka után vezetett 2 órát, hogy meglepjen, pici ajándékokat hozott, a tenyerén hordozott. 1 év után elkezdtem a környékükön iskolába járni. A párom 30 éves és a szüleivel él, így a szülői házban voltam minden hétvégén, amiből konfliktusok lettek. Apróságok, hogy nem úgy élek, mint ők, igazodjak, természetesen próbáltam. Viszont, mikor lett volna egymásra időnk a párommal, hogy kettesben legyünk, folyamatosan lefoglalták, mindig volt valamilyen ház körüli munka, amit meg kellett csinálni. Így a közös idő megfogyatkozott. Ebből lettek konfliktusok a párommal is, de még nem megoldhatatlanok. Tavaly nyáron műtötték az anyukáját, ápolni kellett, nem csináltam belőle problémát, 1 hónap alatt felépült hála Istennek. Utána felhoztam a páromnak, hogy lassan ideje lenne költöznünk, hogy közösen lakjunk a másfél év távkapcsolat után. Feljött, hogy költözzek oda hozzájuk, vagy a szomszéd telken lévő házba, ami szintén az övék. Én ezt nem szerettem volna, szerettem volna teret, ami csak a miénk. Végül, így akkor nem lett belőle költözés.

Ősz végén egyre több lett a konfliktus abból, hogy nincs egymásra időnk,

egyre többet összeugrottam a szüleivel, emiatt a párommal is. Mondtam, hogy költözzünk, bármikor jöhetnek, mehetünk mi is, de kell külön élettér. Bele is ment, elkezdtem munkát keresni, végül, most január végén sikerült találnom munkát. Eljött, hogy keressünk albérletet, igaz, előtte december-januárban több veszekedésünk is volt. Megromlott a viszony, de mondtam, hogy ketten leszünk, helyrerázódunk, dolgozunk rajta, főleg, hogy látni fogjuk egymást minden nap. Egyik nap kiderült, hogy valószínűleg megkapom a munkát. Boldogan elújságoltam, kereshetünk lakást. Mondta, hogy de 1 hónapig nem jön, mert ismét műtötték az anyukáját. Mondtam, hogy semmi baj, úgyis csak márciusban kezdek, addig keresgélünk. Aztán 2 nappal azután, hogy megkaptam a hírt, hogy megvan az állás, felhívott a párom, hogy ennek a kapcsolatnak nincsen jövője, régóta nem működik, legyen vége. Én köpni-nyelni nem tudtam, mert ha probléma volt, mindig próbáltuk megbeszélni, amit lehetett megoldottunk, de azok a feszültségek, amik abból adódtak, hogy a szülőkkel vagyunk, nem javultak.

Nem értettem a helyzetem, kiderült, hogy több barátnőjével a szülei miatt szakított, mert a szüleinek nagy ráhatása van az életére. Nem nagyon akar kilépni otthonról, ezt én is látom.

Ilyen esetben mit lehet tenni? Van még rá esély, hogy helyrehozzuk a dolgainkat? Köszönöm válaszát.

photos by Pixabay/Pexels

Neki is kell akarni a közös jövőt

Kedves Levélíró!

Hú, ez nagyon nehéz ügy. Mert te akarod, te kész vagy a közös életre, de a párod, aki már 30 éves, még úgy tűnik, nincs készen és számomra úgy tűnik, igen, megijedt, hogy el kellene otthonról költözni, fel kellene nőni. 2 tűz között van. A 2 tűz itt a barátnő és az anya. Tudsz neki ebben segíteni? Az anyukája nem vagy, a testvére sem. Maximum, mint barát átbeszélheted ezt vele. Ha ő nem képes elköltözni, akkor neked kell beköltözni és azzal ő csak késleltetve nő fel a feladathoz, hogy férjed és majd gyerekeiteknek felnőtt apja legyen.

Ez nagyon nehéz döntés. Talán, mivel ő szakított, könnyebb. Viszont tanult, életképes, értelmes nő vagy. Én nem mondok neked se A-t, se B-t. Te fogsz dönteni, de azt tudom, hogy ez egy kapcsolat és neki is kell akarni a közös jövőt. Tegyen ő is lépéseket az újrakezdésnél, hogy ez a kapcsolat kiegyensúlyozott kapcsolat legyen, és ne anyuka vagy testvér legyél, hanem NŐI társ, később feleség, ő pedig FÉRFI, a te jövendőbeli férjed.

Szurkolok, Emese

Párkapcsolati Elakadások kezelése Online, egyéniben is. Foglalj időpontot a lenti naptárban!

Tudnivalók az online tanácsadásról

Lefoglalom az időpontot