A fiatalokra rátelepedő anyós

L. kérdése:

"Anyós problémával fordulok Önhöz. A párom édesanyja elvált, és 14 év alatt nem is talált társat magának, így a páromtol és a testvérétől várja el, hogy kiszolgálják. Hozzáteszem, mindenki elmondása szerint erre volt berendezkedve egész életében, minimális "erőfeszítésért" cserébe mindent elvárt már a volt férjétől is. Új párkapcsolatot is azért nem talált, mert senki nem felelt meg neki, "ő nem fog senkire mosni-vasalni-főzni". Őszintén szólva egy lusta,fiatal kora óta elhízott nő, aki egy poharat is lusta arrébb tenni. A fiainak is elegük van belőle, mert pl a páromat is csak akkor hívja, ha kell neki valami. Lelki terrort is próbál alkalmazni, ami szerint ő mindig áldozat és ha nem kap üeg valamit, akkor bőg. Már addig fajultak ezek a dolgok, hogy a külföldre költözést fontolgatjuk azért, hogy ne legyünk neki elérhető közelségben. Nyugalmunk nincs, mert ha épp nincs semmi programunk, akkor biztos, hogy belepiszkít a napunkba legalább azzal, hogy felhívja a páromat valami lehetetlen és borzasztóan önző kéréssel. Ezen persze mi utána órákig idegeskedünk. Mindne határon túlmegy, mikor találkozunk vele, mindenkit csak szid, mindenkinek őrá kellene tekintettel lennie, stb. Párom és testvére sokszor elmondták már neki,hogy ez probléma, de semmi nem használ;továbbra is pofátlanabbnál pofátlanabb kérései vannak arra vonatkozólag, hogy mi hova vigyük őt vagy hogyan szórakoztassuk. Ezek nagy részét mi elutasítjuk, deegy egy -egy ilyen dolog annyira megvisel mindkettőnket, hogy órákig forrongunk és én többször lebetegedtem már a stessztől ilyen esetek után. Elviselhetetlen a rosszindulata és az önzősége. Mit lehet tenni?"

Válasz L.-nek:

Kedves L.!

Úgy szeretnék valami egészen biztatót írni. Leveléből azt látom, hogy anyósa nem az a fajta, aki könnyen megváltozna. Az említett 14 év is ezt igazolja. Ha pedig helyzetük így marad, attól félnek, hogy saját egészségük megy rá. Nagyon tisztán látja és meg is fogalmazza ezt. Így nem lehet mást tenni csak a saját nézőpontjukat tudják megváltoztatni. Anyós olyan amilyen, vele nem lehet mit kezdeni. "Ezt dobta a gép." - ahogy mondani szokás. A saját hozzáállásomon viszont mindig tudok változtatni. Például amikor észreveszi, hogy már megint az anyósán forrong és stresszel, kérdezze meg magától, hogy hiányzik-e éppen a saját kapcsolatából valami. Pl.: "Most éppen arra vágyom, hogy a párom ne anyjával veszekedjen a telefonon, hanem ez idő alatt együtt legyen velem és nézzünk meg kéz a kézben egy jó filmet. Rám figyeljen és ne az anyjára, mert napok óta együtt sem voltunk." Ez csak egy példa, de azt szerettem volna megfogalmazni, hogy amikor azt érzi, hogy dühös és forrong, akkor a saját szükségleteit próbálja meg megfogalmazni. És teremtsenek maguknak lehetőséget, hogy ezeket a szükségleteiket kielégítsék. Ilyen szükséglet egyébként az autonómia, az önállóság is, hogy hagyja már Önöket békén az anyós nyugodtan élni egy kicsit. Ez teljesen jogos szükséglet.

Úgy tűnik párjával egy hullámhosszon vannak. Ez nagyon jó. Megvan az az összhang, amivel képesek egymást átsegíteni az anyós által kavart nehezen viselhető helyzeteken. Ön a párjával tartozik egy szoros egységbe. Önök ketten legyenek egy család, a többiek ezután következnek. Van egy mondás: "Üres kútból nem lehet vizet húzni." Ha Ön a párjával nincs rendben, akkor anyós sem számíthat segítségre Önöktől. Viszont ne várja, hogy ezt anyósa megértené...lehet ő nem az a fajta, elég, ha Ön érti ezt. És leveléből azt látom jó úton van ahhoz, hogy lecsendesítse ezt az anyós kérdést magában. A párjával koncentráljanak egymásra (akkor is próbálják ezt meg, amikor gondolataik anyós körül forognak) és menni fog. Tudom mondani könnyű, de Önöknek menni fog, mert gyakorlat teszi a mestert. Az első száz alkalommal még stresszel, de százegyedikre már nem fog. Kitartás! 🙂
Egyébként én is rendkívül közel élek anyósomhoz és nekünk a férjemmel segített egy bő év külföld olyan szempontból, hogy mi ott értünk egy családdá. Ott csak mi voltunk rokonoktól messze és teljesen összekovácsolódtunk. Kialakul a család saját ritmusa, saját rituálék zavartalanul. Ez nagy összetartó erő. Persze aki itthon is képes kialakítani a szűk család körül a határokat, annak nem kell ehhez külföldre mennie, de nekünk jól jött.

Úgy érzed elakadtál? Szeretnéd személyesen tanácsadás keretében megosztani velem párkapcsolati nehézségedet?

Itt tudsz időpontot egyeztetni párkapcsolati tanácsadásra

Bővebben a személyes tanácsadások menetéről itt olvashatsz

Vélemény, hozzászólás?