A családom vagy ő

Szia. Már 3 éves kapcsolatról van szó. Igazából a családom próbálta őt befogadni, eleinte édesapám el is ment érte, meg haza is hordozta, mivel 40 km-re vagyunk egymástól. Volt, hogy nálunk is lakott 3 hónapig, mert adódott egy munkalehetőség. Aztán, ahogy annak vége lett, elment és szakított velem, mert ő szabadságra vágyik. Én pedig ezt az egészet nem tudtam elfogadni, ezért helyre akartam hozni ezt a dolgot, pedig nem is tettem semmit. Nagyon csúnyán beszélt velem, megalázott engem. Lementem hozzá, miközben előtte nap bulizni voltam, hogy én szeretem őt, akarom őt és kidobott, kizárt engem. A családomnak ez nem tetszett, sokszor vita is volt belőle.

Végül is, csak kibékültünk.

A karácsonyt együtt töltöttük, aztán ő hazament azzal az indokkal, hogy otthon tölt egy napot és jön vissza hozzám. Én ezt el is fogadtam, de aztán nem jött vissza azzal az indokkal, hogy most a családjával akarja tölteni az ünnepet. Majd felhívott engem, én pedig kihangosítottam a telefont és elkezdtem neki sírni, ő pedig magyarázta magát. Az öcsém elvette a telefonom és mondta neki szépen, hogy szálljon le rólam, mert ennek semmi értelme, hogy bánt engem érzelmileg, majd ő azt mondta neki, hogy “Mert, ki vagy te?” és ebből lett egy vita, hogy ő így szólt vissza. Szakított velem, azt mondta, ő nem fogadja el a családom és ő nem akar velem lenni a családom miatt, továbblép. Letiltott, majd 2 nap múlva feloldott, hogy ő szeretne velem kibékülni és hogy engem akar, de ő soha többet nem jön hozzánk és hogy ki nem állja a családom. Ezért nem is tudom, mit tegyek meg, hogy mit gondoljak ezekről.

Nem akarom őt hibáztatni mindenben, mert a családom meg azt mondja, hogy nem hozzám való, nem érdemel meg engem. Már azt is mondták, hogy ő nem is szerelmes belém. Így úgy érzem, két szék közé estem, a családom vagy ő. Kit sértsek meg? Az igazat bevallva, szégyellem már magam, hogy még mindig tudom szeretni és hiányolni. Ő úgy gondolja, hogy a családom befolyásol engem és hogy lenézik őt.

emberek egy körben lerajzolva, mint közösség
photo by Pixabay

A származási család befolyása életünkben

Kedves D.!

Elnézést a késői válaszért. Nagyon nehéz lehet így, a család és a szerelem, két szék között őrlődni. Ha jól értem, a családnak abból lett elege, hogy ez a srác csúnyán beszélt veled és számukra úgy tűnt, a srác kihasznál téged is és a családot is. Én azt gondolom, hogy származási családunk mindig befolyásol minket, hiszen abban nevelődtünk. Ez természetes emberi sajátosság, ezt nem tudjuk lemosni. Valakit hasonló tettekre ösztönöz, valaki pedig az őt ért kellemetlen tapasztalatok miatt gyökeresen másmilyen szeretne lenni, mint szülei. A család nem tud nem hatással lenni.

Egy párkapcsolatban nagy előny az, ha a család igent mond a párunkra. Ezzel megerősíti bennünk azt az érzetet, hogy képesek vagyunk az életben jó döntéseket hozni. Ha viszont a család valakit nem támogat, az azt jelzi, hogy a származási családok értékrendje nem összeegyeztethető. Vajon mi vonz téged ebben a szerelemben? Ti ketten a testi szerelmen és a bulizáson kívül vagytok-e még valamiben egy hullámhosszon? El tudod-e képzelni ezzel a sráccal a jövőd? Esetleg közös gyerekeket?

Egy gondolat a szégyenről: szerintem az, hogy tudod még mindig őt szeretni és hiányolni azért nem szégyellnivaló, mert lehet, nem is őt szereted vagy hiányolod, hanem a fejedben lévő képet egy vágyott szerelemről. A vágyaid hiányoznak, nem a bántás. Hogy vagy ezzel?

Minden jót,

Emese

Lefoglalom az időpontot